ISKOLAPARA - CSAK SZÜLŐI HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE?

A bőröndöket ugyan még kerülgetjük egy ideig az előszobában, de a júliusi nyaralásra szinte már csak a fotók emlékeztetnek minket. A szupermarketek polcain ott virítanak a szivárványszínű iskolaholmik, abban a reményben, hogy ezzel felkorbácsolhatják a gyerekek kedvét a sulihoz, pedig aligha. Szülőként elkezdjük átnézni a tornazsákot, a szekrény tartalmát, gondosan szétválogatjuk a kinőtt darabokat a még hordhatótól, és megpróbáljuk korai lefekvésre  hangolni csemetéinket. Tudjuk jól, hogy ha mi két hét szabi után úgy érezzük, legszívesebben felmondanánk, min mehet keresztül a gyerek,  két és fél hónap láblógatás után, ha megint be kell ülnie az iskolapadba?

Békés átmenet
Vannak szülők, akik kifejezetten örülnek, hogy vége lesz az őskáosznak, és a család életébe visszatér a "rendszer". Mások azonban attól tartanak, hogy megint állandósul a rohanás, az időhiány, a lelkifurdalás, hogy este még tanulni kéne a gyerekkel, és ettől mindenki ingerült lesz. A munkás hétköznapok pedig újra megtelnek megoldásra váró, stresszt generáló helyzetekkel.
Tudatos szülői jelenléttel könnyebb
Anyaként és apaként sokféle érzést megélünk nap mint nap, az öröm, az elégedettség, és szeretet mellett sok aggódást, dühöt, szorongást is. Épp ezért gyakran előfordul, hogy a megszokott automatizmusok sorozatával  közelítünk gyermekeinkhez.

A tudatos szülői jelenléttel foglalkozó első  könyvet 1997-ben írta Myla és Jon Kabat Zinn, (Everyday Blessings: The Inner Work of Mindful Parenting, sajnos magyarul nem adták ki), a házaspár egy nagyon hatékony mindfulness alapú, stresszcsökkentő tanfolyam (MBSR) kidolgozója is egyben. A könyvben közérthetően igyekeznek a berögzült szülői hozzáállást átalakítani, néhány figyelemre méltó ötlettel, például:
1. Minden nap szánjunk egy kis időt arra, hogy a gyerek szemszögéből tekintsünk a világra. Mi várhat rá aznap?
2.Gondoljuk végig, érezzük át, hogyan lát minket gyermekünk?
3. Feltétel nélkül fogadjuk el, szeressük a gyereket!
4. Gondoljuk végig, mit is várunk el a gyerektől? Valóban az ő érdekeit szolgálják az elvárások?
5. Találjuk meg az egyensúlyt a gyerek és saját igényeink kielégítése között.
6. Nehéz helyzetekben maradjunk nyugodtak, és teljes figyelmünket irányítsuk a helyzetre.
7. Teljes figyelemmel hallgassuk meg gyermekünket és önmagunkat, figyeljük meg testi-lelki reakciónkat, hangunkat.
8. Élvezzünk minden egyes pillanatot, és ne egy jövőbeli célra összpontosítsunk.
9. Ha úgy érezzük, csalódást okoztunk gyermekünknek, kérjünk tőle bocsánatot.
10. Legyünk tudatában gyermekünk egyediségének!
A szerzőpáros szerint a tudatos jelenlét gyakorlása révén a gyerek is sokkal nyitottabbá válik a közös helyzetekben, és ha szülőként a hibáinkat is fel merjük időnként vállalni előttük, az remek alkalom a humor, és az empátia gyakorlására, és pozitív minta lehet számukra.
Szóval szigorú szabályok helyett, vidám tanévkezdést mindenkinek!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
coach
idobenvagy.com

AZ (ÉN)ERŐ LEGYEN VELED!

"Nagyon elment az idő!" - mondta egy reggel, valamivel nyolc óra után, autista kamasz fiam, aki a nyári szünet idején is, kivétel nélkül hét harminckor ébred, és kezdi meg szokásos napi rutinját. "Elaludtam..", folytatta némileg neheztelve önmagára, hiszen számára kulcsfontosságú a rendelkezésére álló idő.

A vele eltöltött 17 évben megtanultam, mennyire fontos, mi történik ébredéstől-lefekvésig, a munkám pedig bebizonyította, hogy felnőtt létünket mindannyian a múlt-jelen-jövő idősíkjában tudjuk csak elképzelni, és ez határozza meg, kik vagyunk, és merre tartunk.
Fiatal lányként gyakran estem abba a hibába, hogy úgy éreztem lekésem valamiről vagy éppenséggel tengernyi időm van még. Ebben a "fiatalkori" szélsőségben éltem mindaddig, amíg gyermekem született. Onnantól más időszámítás kezdődött, megváltoztak a fontossági sorrendek. 

A pszichológia ma már nagyon sokat foglalkozik időperspektívával, és gyakran halljuk, hogy vannak múlt-jelen-és jövő orientált személyiségek, sőt ha magunkba nézünk, meg tudjuk fogalmazni, mi melyikben szeretünk olykor-olykor időzni.
Te mire fókuszálsz?
Egyes életciklusokban felvetődik a kérdés, hogy napjainkat úgy éljük-e, hogy a múlton merengünk vagy épp várunk valamire, netán valakire, közben úgy teszünk, mintha minden rendben volna, de legmélyebb énünk kielégítetlenül vergődik, mert nem vagyunk a "helyünkön".
Erik H. Erikson, dán származású amerikai pszichológus, egy olyan zseniális fejlődési modellt hozott létre, amely bölcsőtől a sírig veszi végig, mi a "dolgunk", milyen kihívásokkal kell megküzdenünk egy bizonyos életszakaszban. A nehézségeinkkel való megbirkózás jutalma pedig az Énerő, amit menet közben szerzünk.
Ez az Énerő pedig ahhoz segít hozzá bennünket, hogy további életünk során bátran vállaljuk az esendőségünket, a félelmeinket, az életkorunkat, a kapcsolatainkat, a véleményünket, a változásra való képességünket, és a ránk váró feladatokat ne "pótcselekvésként" éljük meg, hanem abban a hitben, hogy annak épp most jött el az ideje!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner