ISKOLAPARA - CSAK SZÜLŐI HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE?

A bőröndöket ugyan még kerülgetjük egy ideig az előszobában, de a júliusi nyaralásra szinte már csak a fotók emlékeztetnek minket. A szupermarketek polcain ott virítanak a szivárványszínű iskolaholmik, abban a reményben, hogy ezzel felkorbácsolhatják a gyerekek kedvét a sulihoz, pedig aligha. Szülőként elkezdjük átnézni a tornazsákot, a szekrény tartalmát, gondosan szétválogatjuk a kinőtt darabokat a még hordhatótól, és megpróbáljuk korai lefekvésre  hangolni csemetéinket. Tudjuk jól, hogy ha mi két hét szabi után úgy érezzük, legszívesebben felmondanánk, min mehet keresztül a gyerek,  két és fél hónap láblógatás után, ha megint be kell ülnie az iskolapadba?

Békés átmenet
Vannak szülők, akik kifejezetten örülnek, hogy vége lesz az őskáosznak, és a család életébe visszatér a "rendszer". Mások azonban attól tartanak, hogy megint állandósul a rohanás, az időhiány, a lelkifurdalás, hogy este még tanulni kéne a gyerekkel, és ettől mindenki ingerült lesz. A munkás hétköznapok pedig újra megtelnek megoldásra váró, stresszt generáló helyzetekkel.
Tudatos szülői jelenléttel könnyebb
Anyaként és apaként sokféle érzést megélünk nap mint nap, az öröm, az elégedettség, és szeretet mellett sok aggódást, dühöt, szorongást is. Épp ezért gyakran előfordul, hogy a megszokott automatizmusok sorozatával  közelítünk gyermekeinkhez.

A tudatos szülői jelenléttel foglalkozó első  könyvet 1997-ben írta Myla és Jon Kabat Zinn, (Everyday Blessings: The Inner Work of Mindful Parenting, sajnos magyarul nem adták ki), a házaspár egy nagyon hatékony mindfulness alapú, stresszcsökkentő tanfolyam (MBSR) kidolgozója is egyben. A könyvben közérthetően igyekeznek a berögzült szülői hozzáállást átalakítani, néhány figyelemre méltó ötlettel, például:
1. Minden nap szánjunk egy kis időt arra, hogy a gyerek szemszögéből tekintsünk a világra. Mi várhat rá aznap?
2.Gondoljuk végig, érezzük át, hogyan lát minket gyermekünk?
3. Feltétel nélkül fogadjuk el, szeressük a gyereket!
4. Gondoljuk végig, mit is várunk el a gyerektől? Valóban az ő érdekeit szolgálják az elvárások?
5. Találjuk meg az egyensúlyt a gyerek és saját igényeink kielégítése között.
6. Nehéz helyzetekben maradjunk nyugodtak, és teljes figyelmünket irányítsuk a helyzetre.
7. Teljes figyelemmel hallgassuk meg gyermekünket és önmagunkat, figyeljük meg testi-lelki reakciónkat, hangunkat.
8. Élvezzünk minden egyes pillanatot, és ne egy jövőbeli célra összpontosítsunk.
9. Ha úgy érezzük, csalódást okoztunk gyermekünknek, kérjünk tőle bocsánatot.
10. Legyünk tudatában gyermekünk egyediségének!
A szerzőpáros szerint a tudatos jelenlét gyakorlása révén a gyerek is sokkal nyitottabbá válik a közös helyzetekben, és ha szülőként a hibáinkat is fel merjük időnként vállalni előttük, az remek alkalom a humor, és az empátia gyakorlására, és pozitív minta lehet számukra.
Szóval szigorú szabályok helyett, vidám tanévkezdést mindenkinek!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
coach
idobenvagy.com

NEKEM A GYEREK AZ ELSŐ! - AZ ÖNFELÁLDOZÓ SZÜLŐI ATTITŰD

Egy kedves barátnőmmel több mint fél éven át próbáltunk találkozót egyeztetni, de annyi átfedés volt a programjaink között, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Amikor nekem akadt üres járatom, akkor neki kellett vinni a gyereket valahová. Egyszer tapintatosan arra céloztam, hogy kivételesen a kamasz vihetné a kicsit tornázni, arról hallani sem akart.

Életünk értelme a gyerek!
Gondoljuk mi, szülők, néha teljes odaadással, olykor fáradtan, tanácstalanul, és erre minden okunk megvan. Mert gyermeket vállalni, nevelni, csoda, ajándék, élethosszig tartó tanulás, aggodalom, derű és lemondás. Ez utóbbiról kevesebb szó esik, pedig ma, amikor a kétszülős családokban is komoly anyagi és időbeli terheléssel lehet a gyerek fejlődését megtámogatni, nem beszélve az egyszülős és sérült gyermeket nevelő családok elszigetelődéséről. 
A szülői "alárendelődés" bizonyos fokig megkérdőjelezhetetlen mindaddig, amíg nem lépi át az egészségesnek mondható szintet.
Többek között erről is ír L. Stipkovics Erika, klinikai szakpszichológus, Szeretettel sebezve című könyvében, melyben az egyes szülőtípusokat mutatja be. Előző írásunkban a túlféltő-túlkötő "Borostyán" szülőre jellemző vonásokat villantottuk fel, most nézzük az önfeláldozó szülő viselkedési mintázatait:
"A gyermekéért hozott áldozatokat gyakran felemlegeti. A hozott áldozatokért cserébe ő is vágyik egy "kis" figyelemre, szeretetre. "

Egy párkapcsolati veszteség pl. válás-szakítás esetén a helyzet szülő-gyerek egymásrautaltságot generálhat. A gyerekek többnyire az édesanyjukkal maradnak, aki "több fronton" is egyedül igyekszik helyt állni. Túlterheltségéből adódóan nem motivált új párt találni, legfőbb támasza a gyerek, gyerekei maradnak.
"Fő motivációja, hogy megkapja gyermekétől azt a figyelmet, szeretetet, gondoskodást, közelséget, amit saját szüleitől, párkapcsolatától nem kapott meg. Az érzelmileg zsaroló szülő tulajdonképpen szeretetre vágyik, csak nem jó "eszközzel" kívánja elérni azt."

Mivel gyermeke leválási kísérleteit, fizikai eltávolodását hálátlanságnak érzi, akár gyermeke párjára is féltékeny.
Az ilyen szülő gyermeke felnőve gyakran küzd kisebbrendűségi érzéssel, szorongásos, pszichoszomatikus betegségekkel.

A szakember által megfigyelt és elkülönített tipológiák közt megtalálhatók még a Szülősítő, az Idomár, a Jó fej, a Szuperszülő, az Üveghegy, az Agresszor, és a Bátorító típus is, de a szerző kihangsúlyozza, hogy ezek az attitűdök keveredhetnek.
Ahány ember, annyi szülő!-mondhatnánk, és ha csak a magam 16 éves szülői pályafutását veszem nagyító alá, akkor voltam én már túlféltő-túlkötő Borostyán, pokoli nehéz időkben Agresszor és Idomár, a kamaszkor küszöbén Jó fej és Szuperszülő, újabban pedig a Bátorító-Elfogadó attitűdben igyekszem kiteljesedni.
Az önismereti munka szülőként is elengedhetetlen, érdemes néha megállni, végiggondolni, hol is tartunk most, és jó-e mindez a gyereknek?

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

TÚLFÉLTETT GYERMEKEINK JÖVŐJE: ÖNBIZALOM VESZTETT FELNŐTTKOR?

Lihegve robogunk be a zsúfolt buszmegállóba, ahonnan néhány perc múlva indul a menetrend szerinti járat. Még megigazítom a haját, a kabát kapucniját, papírzsebkendőt adok neki, és megkérem hívjon ha beért a suliba, és ha majd indul, akkor is. -Anya, itt találkozunk?- kérdezi áradó, mély baritonján a fiam, aki 16 éves, autista. Ilyenkor persze minden szem ránk szegeződik, és a tekintetek elárulják, extrém párost alkotunk.

Féltem a gyerekem. Féltjük a gyerekeinket akkor is, ha teljesen egészségesek, és ez természetes. De a féltés nem azonos a túlféltéssel.- olvasom egy cikkben, ami egyenesen azt állítja, hogy a mai kor szülőjének állandó aggodalma lett a gyerek. Attól kezdve, hogy mit eszik, egészen odáig, hogyan érzi magát az iskolában? A szülői túlaggódást egy amerikai tudós, Joseph Epstein találékonyan kindergarchy-nak nevezte, arra utalva, hogy ma a gyerekek világa uralja a felnőttekét! Senki sem csodálkozik azon, ha a gyerek piros pontot kap, mert csendben hallgatta a mesét az óvodában, csillagokat azért, mert keményen próbálkozik a suliban, még akkor is, ha semmit nem ér el. A gyerekek közben folyamatosan megosztják érzelmeiket, mindent véleményeznek, kortól és tapasztalattól függően, egyszóval túl nagy jelentőséget tulajdonítanak maguknak.- teszi hozzá a nyugdíjas professzor.

Vattába csomagolt gyermekeink
Felnőtt az első olyan generáció, amely sokak szerint "minden realitásérzéket" nélkülöz, önző, gyenge és kapzsi". A fiatalokat ma jobban foglalkoztatják a jogaik, mint hogy valamilyen teljesítményt felmutassanak.- állítja az Association of Graduate Recruiters (egy diplomások elhelyezésével foglalkozó brit egyesület)
Frank Furedi, a Kenti Egyetem professzora szerint a szülők a hibásak, mivel csak magukat nyugtatják, hogy mennyivel érzékenyebb és jobb szülők, mint a korábbi nemzedék volt.-
Véleményem szerint ez még nem volna baj, hiszen amint szülővé válunk, szinte ösztönösen jön az igény, hogy néhány dolgot másképp, "jobban" szeretnénk csinálni, mint ahogy velünk tették annak idején. Lehetőségeinkhez mérten valóban a legjobbat akarjuk nyújtani, hiszen ezzel kívánjuk megalapozni gyerekeink jövőjét.

 És hogy mennyire használunk ezzel a gondoskodással, esetleg ártunk-e, arról 
L. Stipkovics Erika, Szeretettel sebezve című könyvében ír, többek között részletesen ismerteti azt a kilenc szülőtípust, amelyeket több évtizedes praxisa során, tapasztalatai alapján különített el. A szakember fejezetről fejezetre mutatja be a Borostyán, a Szülősítő, a Mártír, az Üveghegy, az Agresszor vagy a Bátorító szülőtípust. 
Fenti típusok közül a borostyán szülő testesíti meg a túlféltő-túlkötő attitűdöt, hiszen mindent meg akar oldani a gyereke helyett. Kivétel nélkül mindent.
Viselkedésével folyamatosan azt üzeni gyermekének, hogy önállóan nem képes megoldani dolgokat, és a világ veszélyes.
Az ilyen típusú szülő rendezi be a "Mama-hoteleket", adott esetben egy életen át kiszolgálva, akár 40 éves gyermeküket. Ez által fontossá, nélkülözhetetlenné teszik magukat, viselkedésüket elsősorban a magánytól való félelem motiválja. Ez a fajta "túlkötés" akadályozhatja majd a felnőtté váló gyermek önállósodási törekvéseit, és egészséges személyiségfejlődését, ezáltal emberi kapcsolatait. - olvasható a könyvben.

Akár magadra ismertél, akár  nem, érdemes elolvasni a fent említett típusokat is, melyek nem élesen elhatárolt kategóriák, hiszen  a viselkedési mintázatok keveredhetnek, összemosódhatnak.
Kedves Szülőtársam, mit gondolsz, TE melyik típusba tartozol?
forrás:hvg.hu
pszichoforyou.hu

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

AZ ANYÁK TÖBBET KIABÁLNAK?

Mindenki érezte már, hogy sorban állás közben, a reggeli-esti dugóban araszolva vagy amikor a gyerek épp feszegeti a határokat, szép lassan felmegy benne a "pumpa". Apró napi bosszúságainkat nem lehet kiiktatni az életünkből, de az ezekre adott érzelmi reakcióink általában korlátozó beidegződéseink következménye.
De mitől leszünk idegesek?
A hirtelen dühöt és a hosszabb ideje fennálló stresszt is kiválthatja pl. kényszer, félelem, megoldatlan konfliktusok, bizonytalanság, túlterheltség, de még a helytelen táplálkozás is. Utóbbira ritkán gyanakszunk, de akut szorongást válthat ki a túlzott cukor, kávé és teafogyasztás vagy a krónikus fáradtság.
A düh és a stressz a szervezet külső-belső ingerekre adott válasza, de míg a dühöt kiváltó okokat általában rövid időn belül meg tudjuk szüntetni, addig a stressz egy hosszan tartó érzelmi feszültség, komoly testi tüneteket produkálva.
Hogy mitől "gurulunk be" leggyakrabban?
- arra Torontói Egyetem közelmúltban végzett kutatása kereste a választ, több mint ezer, 18 évesnél idősebb amerikai részvételével. Az adatokból kiderült, hogy a fiatalabbak esetében a párkapcsolati, munkahelyi nehézségek, a pénzügyi bizonytalanság miatt jelentkezett a harag, amit az idősebbeknél inkább az egészségügyi problémák vagy a gyerekeik iránti aggódás váltotta ki. Érdekes módon a "dühösség" - leginkább kiabálás formájában - jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra, vagyis az édesanyák érintettebbek ezen a téren. A düh kiváltó oka esetükben gyakran a túlterheltség, és hogy jóval több időt töltenek a gyermekeikkel, mint az apák. 

Szülőnek, anyának lenni nem mindig felhőtlen állapot, és nem élvezzük mindig maradéktalanul ezt a szerepet. A gyerekek viselkedése gyakran tud frusztráló lenni, különösen akkor, ha mi magunk is érzelmileg nehezebb időket élünk, vagy a kialakult, feszült helyzetre "elfogytak" a megoldási eszközeink. Ilyenkor érdemes végig gondolni, ténylegesen mi váltotta ki belőlünk a dühöt és a haragot? 
A coachingban használt "csodakérdéssel" pedig szinte azonnal változtatni tudunk a pillanatnyi állapoton. Tegyük fel magunknak a kérdést:
-Mi a legrosszabb, ami történhet ebben a helyzetben?
A düh motiválni is tud, felhívja a figyelmünket arra, hogy valamin markánsan változtatnunk kell. 
"Minden fejben dől el!"-ismerjük a mondást, és ha képesek vagyunk különbséget tenni valódi és álproblémáink között, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy egy "mentális nagytakarítás" után sokkal kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb lesz a szülő-gyerek kommunikációnk is!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner

CSODAGYEREKEK-GYEREKCSODÁK

Családunk legkisebb sarja, az öt éves Soma már első megszólalása óta feltűnően választékosan, felnőttekre jellemző szókészlettel társalog. Amikor játszani hív, néhány percre megtorpan és azt mondja: "Várjunk csak, előbb tervezzük meg!" -majd papírt, ceruzát vesz elő az "irodájából", hogy vázlatot készítsen a játék menetéről. Máskor leül mellém, csodálkozó, zöld szemeit rám emeli, puha kezecskéjét a kézfejemre teszi, és azt kérdezi: "Átállítsam a képernyővédődet?" Kézbe veszi a telómat és csalódottan közli: "Elég kevés képed van, majd küldök át bluetooth-on!"

Nem mellesleg hegedűt kért karácsonyra, oktatója szerint a hangszerfogása tökéletes.
 Különleges gyermek, aki  a tehetség előszobájában van vagy csak az anyatejjel szívta magába a virtuális világhoz való villámgyors alkalmazkodást?
 Nem tudom. És azt sem, hogy 15 éves, autizmussal élő Gergő fiam hogyan tudja a 3000db-ból álló Lego lakóbuszt fél óra alatt összeállítani, és miként képes a memóriája, egy egész estés rajzfilm teljes magyar szövegének befogadására úgy, hogy minden szereplő hangján meg tud szólalni?
Hogyan ismerhetjük fel, ha gyermekünk egy területen kimagasló teljesítményt nyújt, akkor valóban tehetséges-e?
"Minden gyermek tehetséges valamiben, de a kora gyermekkorban felismert, kimagasló értelmi szint gyakran csak felnőtt korban manifesztálódik különleges teljesítményekben."- mondja Lewis M. Terman, amerikai kutató, a nagyon tehetséges emberek életút-kutatásának úttörője. Több mint harminc éves, után követéses vizsgálatból kiindulva úgy vélte, hogy a gyermekként elért intelligencia hányados az élet folyamán nem változik, de hozzátette, hogy az érvényesüléshez az intelligencia önmagában kevés." Kutatási csoportjából azok, akik felnőttként sokra vitték, nemcsak magasan intelligensek voltak, hanem motiváltak, szorgalmasak, és az iskola, a szociális környezet, a család is nagyon pozitívan, ösztönzőleg hatott rájuk!
A tehetség felismerése nagy felelősséget jelent mind a szülőnek mind pedig az iskolának, ebben nyújt segítséget a Nemzeti Tehetség Program. Több mint ezer tehetségpontot nyitottak meg a Kárpát-medencében, és a hálózat szakmai, információs bázisként működik, pályaorientációs programokkal és tanácsadással várja a szülőket és a gyerekeket. További információ:
www.tehetseg.hu/tehetsegpontok
a weboldalon külön "Tehetséges a gyermekem" oldal működik, ahol a szülők online is feltehetik kérdéseiket.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

ANYAPARA - avagy az anyai szeretet mítosza

Anyák napja küszöbén, egy kereskedelmi tévé reggeli műsorában, három szép színésznő -épp anyaszerepben- arról beszélgetett, mennyire nehéz "kitalálni", ha sír a gyerek, mi lehet a baja? 
Benned, kedves olvasó anya, felmerült már a kérdés, hogy az anyaság iránti vágy ösztönszerű-e, akár az állatvilágban vagy egy univerzális, ember-női alapérzelem, amit családi mintáink, a mindenkori társadalmi-erkölcsi elvárások alakítanak?