Egy sikerorientált szülő, legyen orvos, művész, sportoló vagy olyan ember, aki hivatásában tehetséges, az nehezen veszi tudomásul, hogy gyermeke nem az ő útját fogja követni. Arról is sokan ábrándozunk, hogy csemeténk a mi vágyainkat fogja beteljesíteni és veszteségként éljük meg, ha nem ez történik. Elfogadás helyett gyakran meggyőzni próbáljuk őket saját igazunkról, ezzel azonban elnyomhatjuk az épp kibontakozni készülő tehetséget, még ha az igen távol is áll a mi elképzelésünktől. Így érez egy barátnőm is, aki szent megrökönyödéssel figyeli, ahogy fia irokéz hajat waxol magának, és rockbandát szervez a második gitárórája után.
"Én nem hiszem, hogy egyengetnem kellene a gyermekeim életét, és azt sem, hogy a szüleiket kellene lemásolniuk. A gyerekeink tanítanak bennünket és nem fordítva."
(Tarr Bence László buddhista tanító)
A túlgondozott gyerek
Mindannyiunkban él egy kép az elkényeztetett kölyökről, aki folyton nyafog és mindent megkap, amit csak kér. Mi is szeretjük a sajátunkat, hovatovább boldognak akarjuk látni, ezért naponta hozunk áldozatokat. A "túlgondozás" jelensége azonban újkeletű társadalmi jelenség. A mai anyák szinte egész nap gyermekeik rendelkezésére állnak, szinte szolgálóivá válnak. Nagyon nehéz meghúzni a határt, hiszen a gondoskodás természetes és ösztönös, de hogy minden közös időt hasznos tevékenységekkel töltsünk ki, az irracionális elvárásokat támaszt az anya és a gyerek felé is. Nem mindegy ugyanis, hogy sokat foglalkozunk-e a gyerekkel vagy a gyerek foglalkoztat minket?
Háttérből figyelve, okosan
"A gyermek életének első öt évében az érzelmi biztonság és a játék a legfontosabb, ami semmiképp ne játékos tanulás és fejlesztő foglalkozás legyen, hanem szabad játék." - mondja Vekerdy Tamás, és több szakember is úgy gondolja, hogy
ne erőltessünk mindenáron hasznos tevékenységet a gyerekre, hagyjuk, hogy felfedezze saját örömét, azt a valamit, amiben leginkább el tud mélyülni. Legyünk elérhetők, maradjunk a háttérben, de ne zökkentsük ki a látszólag haszontalan semmittevésből. Anyaként erre felszisszenek, hiszen ha nem vagyok a közelben, akkor úgyis valami hülyeséget csinál vagy néz. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy pl. X-boxozás közben semmiféle praktikus tudás nem jut el az agyáig..., és amikor ezt szóvá teszem, csak annyit mond:"anya, ne aggódj, ez csak egy játék!"
Ha hagyjuk az általuk választott, szabad időtöltést, akkor saját maguk elindulnak valamilyen irányba, amiből még akkor is lehet "tanulni" valamit, ha szerintünk nem lesz jó semmire. Legyünk büszkék a gyerekeinkre teljesítmény nélkül is, és kérdezzük meg tőlük, mit szeretnének csinálni Gyereknapon!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com
