FÜGGŐSÉG ÉS FÜGGETLENSÉG A CSALÁDBAN

Már csak a metróig viszem a kamaszt reggelente,  hogy megkíméljem a hajnali megállóban várakozástól, de a hosszú kocsisorokat látva visszafelé, a kicsiket az ovi és a suli  kapujáig gurítják a szülők. A jelenség természetes hiszen Budapesten óriási a forgalom, nagy a tömeg, és a közbiztonságot ne is említsük. A Japán fővárosban azonban teljesen elfogadott, hogy 5-6 éves gyerekek egyedül indulnak iskolába.

Önállóság mint elvárás
A japán társadalomban magától értetődő, hogy az iskoláskorba lépő gyerekek önállóan képesek közlekedni, illetve az élet egyéb területein is elvárják tőlük a feladatvégzést, különösen a házimunkában.
"Ezerszer megkérem őket, mégsem képesek beágyazni, de már nem könyörgök!" - mondja tinédzser fiairól egy barátnőm, és hozzáteszi, hogy talán túlságosan ki voltak szolgálva eddig. A japán gyerekek  már az óvodában megtanulják összehajtogatni a ruháikat,  csoportszobáikban maguk tartanak rendet, még ki is porszívóznak, mert nem a takarítónő dolga. Az iskolában a tananyag része, hogy a konyhás nénik helyett, egyszerűbb ételeket maguk készítenek el, hovatovább azokból a zöldségekből, amelyeket az iskola udvarán maguk neveltek.

Hagyjuk őket pihenni?
Mi sem számítunk éppen követendő példának, hiszen autizmussal élő fiamat 16 évesen küldtem először, egyedül vásárolni a közeli boltba, ezzel egy időben tanítottam meg teregetni, és az idén nyáron ismerkedett meg a mosogatás szépségeivel. Mert hiába remek nevelési eszköz a házi munka, ha a különórákra, edzésekre, leckeírásra hivatkozva felmentjük őket a feladatok alól, és ebből a szempontból a hétvégi "saját szoba" takarítás tűnik csak gyenge próbálkozásnak.

Csináljuk együtt!
Anyaként  saját magunk ellen dolgozunk, ha - általában a gyorsaságra hivatkozva - inkább mindent megcsinálunk helyettük, de az is lehet, hogy ez a "függőség" a saját fontosságunkat erősíti. Pedig minden családban szükség van munkamegosztásra, és - a japánok szerint - már óvodás korban delegálni kell a gyerekek felé.
Így fogják már kis korban megtapasztalni, hogy  nincsenek alantas munkák, csak feladatok, amiket mindenkinek el kell végezni, - legyen szó wc-pucolásról vagy virág öntözésről,  - hiszen a közös munka eredménye, hogy mindenki jól érzi magát a családban. 
A csapatmunkában pedig megtanulják, hogyan  lehet vezetőként irányítani, és hogyan kell örömmel elvégezni egy feladatot, még akkor is, ha azt mások osztják ki nekünk.
Persze az önállósodási folyamatban is fontos  a fokozatosság, de a japán gyakorlatot tekintve, van még hová fejlődnünk!


Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy.com



forrás:
Gyereklélek