Mi az, ami sosem változik?
Elsősorban a temperamentumunk. Mindenki egy bizonyos energiaszinttel születik, ezért egy mozgékony, aktív gyerekből még a környezeti hatások sem tudnak melankolikus felnőttet varázsolni, és fordítva sem lehetséges. Alig valamicskét változik életünk során a beleérző képességünk az intellektusunk, a barátságosságunk, a lelkiismeretességünk, és az extrovertáltságunk. Úgy is mondhatnánk, hogy érzékenyebbek és okosabbak felnőve sem leszünk annál, mint 7 éves korunkban, de azért a dolog mégsem ennyire steril.
Nézzük, hányféle karakter lehet belőlünk:
Hippokratész, majd később Galénosz, görög orvos, filozófus tipológiája szerint 4 temperamentumot különböztetünk meg:
1.A szangvinikus csoportba tartozó emberek érzelmi reakciói gyorsan, könnyen keletkeznek, erősek, de hamar lecsillapodnak, őket nevezik szalmalány-típusnak. Kedvesek, barátságosak, közlékenyek, gyors mozgás és felfogás jellemzi őket.
2.A kolerikus érzelmi reakciói könnyen felkeltődnek, erősek, indulataik gyorsan elragadják őket, nem vagy nehezen engednek az igazukból. Egész megjelenésük tetterőt fejez ki.
3.A melankolikus érzelmei lassan és nehezen hömpölyögnek, de tartósak és nagy amplitúdóig fokozódnak.Főleg a bánat, a szomorúság tartós náluk, nehezen döntenek, általában törékenyek.
4.A flegmatikus vérmérsékletűek érzelmei hosszú ideig bontakoznak ki, és nem igazán tartósak. Kiegyensúlyozott, néha túl nyugodt emberek, úgymond "fát lehet vágni a hátukon".
Természetesen nem vegytisztán vannak jelen egyikünkben sem a karakterek, de vannak domináns jegyek, amelyek már gyermekkorban feltűnőek!
Gyerek-szülő azonos karakter? A legnehezebb!
Íme két példa:
1.Kolerikus a gyerek, ha:
-mindig győzni akar, állandóan harcban áll az igazáért. Ha otthon elnyomják, szülei hozzák meg a döntéseket helyette, akkor visszahúzódik, kivár, de amint lehet, kiadja sérelmeit.
Kolerikus a szülő, ha:
-nagyon magas elvárásai vannak gyermeke felé, teljesítményét összeméri a gyerekével, ritkán dicsér.
Jó tanács kolerikus szülőnek:
-meg kell tanulnia lazítani, ne terhelje rá gyerekére saját elvárásait, legyen empatikusabb, ismerje el gyerekei sikereit.
2.Flegmatikus a gyerek, ha:
-feladatait önállóan, precízen elvégzi, nem "hisztizik", de néha lustának is tűnhet, noszogatni kell, rá szokták mondani, hogy "jó gyerek"
Flegmatikus a szülő, ha:
-állandóan békességre törekszik, nem szereti a konfliktusokat, inkább marad a megszokott dolgoknál.
Jó tanács flegmatikus szülőnek:
-nyilvánítsa ki érzelmeit gyakrabban, ne féljen a döntéshozataltól, vállalja fel időnkét a kevésbé népszerű, de fejlődést szolgáló helyzeteket.
A fejlődés pedig "krízisek" által következik be!
mondja Erik H. Erikson híres fejlődéspszichológus, aki szerint az emberi személyiségfejlődésnek 8 szakasza van. Minden életszakasznak megvan a maga speciális feladata, amelyet sikeresen megoldva léphetünk csak tovább.
Amennyiben ez nem sikerül, akkor felnőtté válásunk során újra és újra problémaként, érzelmi elakadásként fog megjelenni. Ilyen lehet például, hogy felnőttkén képesek vagyunk-e intim, szeretetteljes, elkötelezett kapcsolatokat kialakítani?
A felnőttkor életfeladatait tehát akkor tudjuk jól megoldani, ha gyermekkorunkban megfelelő alapokat kaptunk, családi viszonyaink rendezettek voltak, és szüleink képesek voltak figyelembe venni a karakterünket, és ahhoz kapcsolódó igényeinket. Ma sokat támadják a "túlliberalizált" szülői attitűdöt, de az ehhez társuló empátia, a gyerek igényeinek szem előtt tartása, jó bázis lesz az egészséges felnőtté váláshoz.
Pápai Ildikó
életvezetési tréner
forrás:
Don Richard Riso-Ross Hudson
Személyiségtípusok c. könyv
