ANYA, TE CSAK ANNAK ÖRÜLJ, HOGY SZERETLEK TÉGED!

Hangzik el a gyerektől minden olyan alkalommal, amikor ledorongolnám az éppen aktuális el nem végzett feladatain zsörtölődve, amelyeket ő szerzetesi nyugalommal odáz el, egy alkalmasabb időpontra.

A "Mi lesz így veled?"-kezdetű kérdéseimre is van válasza, - amúgy mindenre -, de a "ne aggódj, majd később megcsinálom"-ra tényleg okafogyottá válik minden további erőlködésem. És ezekben a párbeszédekben nem Gergő autizmusa, érzékelési és észlelési kontakthibája a főszereplő, de nem is az életkorával magyarázható lustaság, hanem az a finoman hangolt érzelmi intelligencia, amivel "leveszi" az aznapi frusztrációmat, ugyanakkor azonnali feloldásként, bíztatóan reagál arra.

És lőn a szociális intelligencia!
Kutatók hosszú éveken át kísérleteztek az intelligencia bizonyos elemeinek, típusainak meghatározására, amelynek eredményeképpen Howard Gardner hétféle típust állapított meg:
1.Logikai, matematikai intelligencia-számok, érvelés terén
2.Verbális/nyelvi intelligencia-szavakban, kifejezésben
3.Vizuális/térbeli - a képekkel való intelligencia
4.Testi/kinesztetikus - a test, a mozdulatok és a kezek terén
5.Interperszonális intelligencia - a szociális kapcsolatok terén
6.Intraperszonális intelligencia -  az önismeret terén 
7.Zene/ritmus intelligencia - a hangok, ritmus, hangszín terén

Mindenkinek van valamihez tehetsége, de ami mindannyiunkban megvan az személyiségünk egy olyan tartománya, amellyel önmagunkra, más emberekre, a közösségre reagálunk. A kutatók ezt a személyiség tartományt a "szociális intelligencia" fogalommal illették. (E.L. Thorndike, 1920.)  

Érzelmi információk megértése és az érzelmekkel való érvelés

kutatása John D. Mayer és Peter Salovey tanulmányaiban jelenik meg 1990-ben, amelyben többek között azt is kijelentik, hogy az egyén sikerességét, eredményességét , az elvárásoknak való megfelelését csupán 20 százalékban határozza meg a magas IQ érték vagyis a birtokolt tudás, de az iskolai és munkahelyi helytállást és sikert, az érzelmi intelligencia 80%-ban teszi bele!

Ez azt is jelenti, hogy hiába rendelkezünk magas IQ-val, még nem biztos, hogy életvezetésünkben, kudarc tűrő képességünkben, önmagunk és mások motiválásában is lekörözünk másokat. Pl. sok felnőtt esik pánikba megoldhatatlannak tűnő helyzetekben, sírással, hisztivel, kiabálással igyekszik azt elhárítani, mert saját érzelmi IQ-ja valamilyen okból nem tudott a kisgyermeki szintnél magasabbra jutni.
Daniel Goleman úgy véli, hogy ez a készség, személyiségünk megtanulható része, és öt elemet fogalmazott meg, mint az érzelmi IQ alkotó részei:
a)saját érzelmi állapotunk felismerésének és megnevezésének képessége, valamint az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat megértése,
b)az érzelmek kezelése és a felettük való ellenőrzés képessége,
c)érzelmi állapot tudatos kezelése, vagyis önmotiváló képesség,
d)mások érzéseinek olvasására, befolyásolására való képesség,
e)kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására való képesség,

Gyúrjunk EQ-ra!
Ma már igazolható, hogy az intelligencia fejleszthető, kisgyermekkor után legmarkánsabban tinédzserkorban, amikor rengeteg új impulzussal, tapasztalattal kell megbirkóznunk. Szülőként gyakran beszélgessünk  gyerekeinkkel arról, hogy az érzelmeket nem elnyomni, sokkal inkább tudatosítani érdemes, és bátran beszélni róluk. Ugyanakkor ne féljünk más emberek érzelmeit megismerni, hiszen ezáltal a saját érzelemvilágunk is gazdagodik, és ennek felismerése által fejlődik ki saját magunk motiválása, ami egész életünkre kiható kompetencia.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

NE FILÓZZ ANNYIT!!

"Ne filózz annyit!" - mondta a balatonfüredi diszkó előtt mindig vidám barátnőm, amikor épp aktuális szerelmi bánatomat próbáltam atomjaira bontani, és megérteni, a miérteket és hogyanokat. "Te okos lány vagy, mindent meg tudsz oldani!" - bátorított jó anyám, ha egy életválságtól szenvedve, nála sírtam ki magam. Mert az állandó önigazolás, ok-és okozatok hosszas elemzése gyakran elterelte a figyelmemet a valódi megoldásokról.

Az idők során aztán szert tettem egy olyan barátra, aki még nálam is többet analizált, és én ittam a szavait olyannyira, hogy találkozásaink zömében levegőhöz sem jutottam. Egyszer aztán, egy villám nézeteltérésünk kapcsán olyan semmiségeket vágott a fejemhez, olyan cinikus, minősíthetetlen stílusban, hogy azt  hittem  ez nem lehet ugyanaz az ember, akit eddig rajongva csodáltam.

Okos vagy okoskodó
Persze nem vagyunk egyformák, mégis mindenki azt hiszi magáról, hogy elég intelligens, képes felmérni a másik fél reakcióit, különösen akkor, ha az évtizedes barát. A University of Michigan kutatói szerint, konfliktusos helyzetben az okos emberek könnyebben együtt éreznek a másikkal, megértik az érveiket, tudják, miként integrálják a saját gondolatmenetükbe. Az intelligencia egyik biztos jele, hogy más nézőpontból is magunkévá tudjuk tenni a másik érveit. A magukat okosnak valló, ám inkább csak okoskodó emberek ezzel szemben képtelenek elmozdulni az álláspontjukról, egyszerűen nem veszik észre, ha a másik fél kompetensebb! Ez olyan kognitív torzítás, amikor a kevésbé hozzáértő emberek túlbecsülik a saját képességeiket, miközben mások kompetenciáját alulbecsülik.

Ne magyarázz annyit!
Természetesen az intelligens emberek is ragaszkodnak a véleményükhöz, de azt is érzékelik, ha már "too much", ami kifolyik belőlük, és tudják, mikor kell háttérbe szorulni. Teszik ezt azért, mert nem félnek attól, ha épp "árnyékban" vannak, folyamatos rivaldafény  nélkül is tudják, mi fér bele a kompetenciájukba.
Szóval nem kell, hogy mindenről véleményünk legyen, és azt úton-útfélen pufogtassuk. Mégis emberre válogatja, hacsak a fészbúk  kommentelőit olvassuk látszik, hogy arc nélkül könnyű úgy kritizálni másokat, megítélni egy helyzetet, hogy személyesen soha nem találkoztunk vele.

"Ne gondold túl, csak tedd a dolgod!"- tartják a buddhisták és igen, van úgy, hogy az okoskodást túlnövi valami megmagyarázhatatlanul egyszerű felismerés, ami mégis sokkal igazabb, mint addig bármi, és az okoskodás abban a pillanatban butasággá válik. Mert nincs mindenre ésszerű magyarázat, hallgathatunk bátran az ösztöneinkre!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
idobenvagy@gmail.com

HOL VOLT, HOL NEM VOLT...AVAGY HOGYAN HAT A MESE GYERMEKEDRE?

Anya, hívjuk fel a varázslót, ő majd segít!- mondta lelkesen 12 éves fiam, amikor egy számára fontos helyre nem jutottunk el. Akkor gondolkoztam el azon, vajon meddig szabad mesélni gyermekeinknek, megóvni  őket a valóságtól? Mert azt ösztönösen érezzük, hogy kisbabánkat meg tudjuk nyugtatni a hangunkkal, de hogy mikor és mit meséljünk, arról érdemes meghallgatni a hozzáértőket.

 Gyermeklélektannal, és mesepszichológiával foglalkozó szakemberek szerint 2-3 éves korban már a hosszabb történekre is képesek figyelni, és a saját, együtt megélt eseményekre felfűzött történetek mellett, elővehetjük  gyermekkorunk klasszikus meséit, de a mai szerzők könyveiből is bőven válogathatunk.

Minden napra egy mese..
Gergő 4 éves lehetett, amikor Mazsolát és Tádét kellett olvasnunk közel egy éven át. Bálint Ágnes elbűvölően kedves figuráit én is imádtam, de így jártunk Marék Veronika vidám kismackójával, Boribonnal is, akinek világra rácsodálkozó mondatait utánozva, autista kisfiam megtanult "kérdezni"!
Később, Pom-Pom történeteit már szinte kívülről fújtam, és Csukás István, a szerző egy interjúban azt mondta, hogy amíg gyerek lesz, mese is lesz, komolyan kell venni ezt a műfajt!
És hogy miért szeretik újra és újra hallani gyermekeink ugyanazt a történetet? Mert újra átélhetik azt az élményt, és katarzist, ami a hétköznapokból átemeli őket a varázslat világába, ahol bármi megtörténhet.

Boldizsár Ildikó, mesekutató, meseterapeuta szerint, a mese minden korban, szórakoztató funkciója mellett az ismeretátadás, a mindennapi életben történő eligazodás eszköze volt, és segített, hogy az ember, szellemi lényként is végiggondolhassa önmagát.-
Szülőként tudjuk, hogy nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden kellemetlenségtől, de a mesék arra is választ adnak, hogy a bajokra mindig van megoldás, egyedül vagy segítséggel, de le lehet győzni a "rosszat"!

Tanmesét ne!!
Bevallom, én gyakran "átírtam" a mesének azt a részét, ahol az egyik szereplőnek meg kellett halnia, mert úgy gondoltam, túl kicsi még ehhez a gyerek. Szakemberek szerint erre semmi szükség. Ugyanis ha félelmeiket valamivel tulajdonítani tudják, akkor sokkal jobban kezelik szorongásaikat is. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlanul jut el a gyerekhez.
Dr. Kádár Annamária, pszichológus, több mesekönyv szerzője  összefoglalta, miért és hogyan meséljünk? Íme néhány tipp:
1. Ne szépíts, mesélj!
Lehet,hogy felnőttként brutálisnak tűnik egy-egy motívum, de a gyerek számára a sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyit fel tud dolgozni belőle.
2.A jó mese feszültséget teremt-és vezet le!
A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll.
3.A mese, a gyermek szemével nézett világ!
Sajátos gondolkodásukba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.A könyvből mondott mesék mellett felidézheted egy napotokat, és nem szabad kilúgozni a negatív dolgokat sem, nem kell tanulságot megfogalmazni a végén, csak hagyd, hogy a történet hasson!
4.A meséléshez hozzátartoznak a közös rítusok, szertartások!
A "bevackolás", elcsendesedés, "mesetakaró" használata mind segíthetik a ráhangolódást. A gyerek megérzi, ha sietni akarsz, inkább szánj időt erre, és elejétől a végéig mondd el,  hagyj időt a feldolgozásra is. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, simogatás, babusgatás, a felhőtlenül együtt töltött idő élménye, és ezt nem képes helyettesíteni még a legjobb tévé-mese sem!

És hogy válaszoljak a saját feltett kérdésemre is, hogy meddig szabad mesélni? Erre nagyon egyszerű a válasz: addig, amíg a gyerek igényli, mert eljön az a nap, amikor úgyis  kiküld bennünket a szobájából. Addig legyünk vele minél többet, és adjuk át magunkat a mesék varázslatos világának.
Ahogy Berecz András, ének-és mesemondótól, egye vele készített interjúnkban hallottam:
"Szép a mese, ha könyvbe kerül, de még szebb, ha szájra. A mese az ember nyelvén szokott ficánkolni, hallgatók fülén táncikálni, ez az ő parkettája!"

Pápai Ildikó
életvezetési tréner