EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT.....A MESETERÁPIA!

Tizenkét éves volt a fiam, amikor újdonsült ágyán egy autósújságot lapozgatva annyit mondott: "Anya, most nem kell mesélned." - én abban a pillanatban éreztem, egy korszak lezárult. Csipetnyi csalódással hagytam magára, hiszen addig szinte minden áldott este meseolvasással zártuk a napi végi rituálét.

Miért olyan fontos, hogy meséljünk a gyerekeknek?
Elsősorban a mese üzenete miatt. Bármi is történik ugyanis a mesében, a végén a jó győz! A gyerekek ma több dologtól is szoronganak, idegenül érezhetik magukat a világban, mert az túl hangos, túl gyors, gyakran érthetetlen, és az érzelmeik labirintusában is nehéz kiigazodni. A gyerekek szeretik  újra és újra átélni a jó győzelmét, mert ezáltal biztonságban érzik magukat. - mondja Véghelyi Anna, Ligetszépe meseterapeuta.

Minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja!
Bármennyire is nehéznek, szorongatónak tűnik egy helyzet, a mesében minden jóra fordul. Olyan konfliktushelyzetekbe keverednek a történetek hősei, amelyekkel bárki gyakran találkozhat a hétköznapokban is, de a hős által bejárt út végén, a megoldást is megtalálhatja az egyensúly vesztett helyzetben. A mese olyan történet, amely azt sugallja, hogy az ember bármikor változtathat eddigi életén, meghaladhatja korlátait, félelmeit, és bármikor több lehet annál, amit éppen megél. Ezért nagyon fontosak a mesék képei, a mesélés tevékenységének hangulata. - teszi hozzá Anna.

"A mese mindent tud!"
-mondja sokunk kedvence, a hazai gyermekirodalom kiválósága, Csukás István, és jól tudja, hiszen a mese napjainkra már terápiás módszerként is bizonyított. Egy gyermek a fogantatástól kezdve élhet át traumákat, a magzati fejlődésen át a születésig, sőt a szülei közötti konfliktus, óvodába, iskolába történő beilleszkedés is krízishelyzeteket generálhat. Ilyenkor a gyermek több negatív tapasztalatot "gyűjt" össze, amivel nem képes megbirkózni. Haragos, agresszív lesz, megváltozik a viselkedése, ez lesz az ő "érzelmi" véleménye. - mondja a szakember.
Milyen tünetekkel keresnek meg a szülők?
A jelek sokfélék lehetnek, de talán a legtipikusabbak a
- bepisilés éjszakánként, 
- tikkelés, körömrágás,
- ekcéma,
- figyelemzavar,
- testvérféltékenység,
- elakadt gyászfolyamat,
- nem bírja kezelni az új helyzeteket,
csak néhány, a változatos tünetek közül. Ilyen esetekben a mese olyan erőforrásokhoz tudja juttatni a gyermeket, amikhez később vissza tud nyúlni.

A meseterápia jótékony hatásai
Mint minden gyógyulás, a meseterápia is egy folyamat, ezért hetente találkozunk, és átlagosan 14-16 alkalomra van szükség, hogy a változás elinduljon, mert a szorongások lassan oldódnak, de a mese gyógyító képeivel el tudunk jutni a legmélyebb lelki tartalmakhoz. A gyermek regenerálódni tud, saját belső erőit képes aktiválni. Hozzám elsősorban a nehéz élethelyzetben lévő gyerekek érkeznek, de a mesélés természetesen preventív hatású is.

Hogyan indul nálad egy folyamat?
7-11 éves gyerekekkel foglalkozom. Felveszem az anamnézist, beszélgetek a szülőkkel. Ebből kiderülnek a nehézségek, traumatikus gócpontok, majd összeállítom a mesesort. Ez után jön a finomhangolás. Mindig a gyermek tempójához alkalmazkodom, mert az is előfordulhat, hogy történik valami a gyermek életében, és újra kell tervezni a sorrendet. Minden foglalkozás rövid relaxációval vagy játékos ráhangoló mozgással kezdődik, majd a gyermek meghallgatja a mesét, és rajzol. Ebben a 30-50 percben teljesen átadja magát az élménynek, elmélyül, koncentrál, kapcsolódik a saját fantáziájához, megnyugszik. A folyamat zárásakor a rajzokból, és neki elmondott mesékből elkészül az ő "saját" mesekönyve, amit hazavisz. Az a tapasztalatom, hogy egy-egy folyamat után a gyerekek figyelme erősödik, kezdeményezőbbek, önállóbbak lesznek, meg tudják fogalmazni az érzéseiket, és sokszor olyan gátak szakadnak át, hogy az addig alig beszélő gyermeknek be sem áll a szája, sőt jókedvében dalra fakad.

További információk a terápiáról https://veghelyianna.blog.hu


Pápai Ildikó
életvezetési tréner

HOL VOLT, HOL NEM VOLT...AVAGY HOGYAN HAT A MESE GYERMEKEDRE?

Anya, hívjuk fel a varázslót, ő majd segít!- mondta lelkesen 12 éves fiam, amikor egy számára fontos helyre nem jutottunk el. Akkor gondolkoztam el azon, vajon meddig szabad mesélni gyermekeinknek, megóvni  őket a valóságtól? Mert azt ösztönösen érezzük, hogy kisbabánkat meg tudjuk nyugtatni a hangunkkal, de hogy mikor és mit meséljünk, arról érdemes meghallgatni a hozzáértőket.

 Gyermeklélektannal, és mesepszichológiával foglalkozó szakemberek szerint 2-3 éves korban már a hosszabb történekre is képesek figyelni, és a saját, együtt megélt eseményekre felfűzött történetek mellett, elővehetjük  gyermekkorunk klasszikus meséit, de a mai szerzők könyveiből is bőven válogathatunk.

Minden napra egy mese..
Gergő 4 éves lehetett, amikor Mazsolát és Tádét kellett olvasnunk közel egy éven át. Bálint Ágnes elbűvölően kedves figuráit én is imádtam, de így jártunk Marék Veronika vidám kismackójával, Boribonnal is, akinek világra rácsodálkozó mondatait utánozva, autista kisfiam megtanult "kérdezni"!
Később, Pom-Pom történeteit már szinte kívülről fújtam, és Csukás István, a szerző egy interjúban azt mondta, hogy amíg gyerek lesz, mese is lesz, komolyan kell venni ezt a műfajt!
És hogy miért szeretik újra és újra hallani gyermekeink ugyanazt a történetet? Mert újra átélhetik azt az élményt, és katarzist, ami a hétköznapokból átemeli őket a varázslat világába, ahol bármi megtörténhet.

Boldizsár Ildikó, mesekutató, meseterapeuta szerint, a mese minden korban, szórakoztató funkciója mellett az ismeretátadás, a mindennapi életben történő eligazodás eszköze volt, és segített, hogy az ember, szellemi lényként is végiggondolhassa önmagát.-
Szülőként tudjuk, hogy nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden kellemetlenségtől, de a mesék arra is választ adnak, hogy a bajokra mindig van megoldás, egyedül vagy segítséggel, de le lehet győzni a "rosszat"!

Tanmesét ne!!
Bevallom, én gyakran "átírtam" a mesének azt a részét, ahol az egyik szereplőnek meg kellett halnia, mert úgy gondoltam, túl kicsi még ehhez a gyerek. Szakemberek szerint erre semmi szükség. Ugyanis ha félelmeiket valamivel tulajdonítani tudják, akkor sokkal jobban kezelik szorongásaikat is. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlanul jut el a gyerekhez.
Dr. Kádár Annamária, pszichológus, több mesekönyv szerzője  összefoglalta, miért és hogyan meséljünk? Íme néhány tipp:
1. Ne szépíts, mesélj!
Lehet,hogy felnőttként brutálisnak tűnik egy-egy motívum, de a gyerek számára a sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyit fel tud dolgozni belőle.
2.A jó mese feszültséget teremt-és vezet le!
A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll.
3.A mese, a gyermek szemével nézett világ!
Sajátos gondolkodásukba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.A könyvből mondott mesék mellett felidézheted egy napotokat, és nem szabad kilúgozni a negatív dolgokat sem, nem kell tanulságot megfogalmazni a végén, csak hagyd, hogy a történet hasson!
4.A meséléshez hozzátartoznak a közös rítusok, szertartások!
A "bevackolás", elcsendesedés, "mesetakaró" használata mind segíthetik a ráhangolódást. A gyerek megérzi, ha sietni akarsz, inkább szánj időt erre, és elejétől a végéig mondd el,  hagyj időt a feldolgozásra is. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, simogatás, babusgatás, a felhőtlenül együtt töltött idő élménye, és ezt nem képes helyettesíteni még a legjobb tévé-mese sem!

És hogy válaszoljak a saját feltett kérdésemre is, hogy meddig szabad mesélni? Erre nagyon egyszerű a válasz: addig, amíg a gyerek igényli, mert eljön az a nap, amikor úgyis  kiküld bennünket a szobájából. Addig legyünk vele minél többet, és adjuk át magunkat a mesék varázslatos világának.
Ahogy Berecz András, ének-és mesemondótól, egye vele készített interjúnkban hallottam:
"Szép a mese, ha könyvbe kerül, de még szebb, ha szájra. A mese az ember nyelvén szokott ficánkolni, hallgatók fülén táncikálni, ez az ő parkettája!"

Pápai Ildikó
életvezetési tréner