OTTHONTANULÁS - EGYRE NÉPSZERŰBB!

Rengeteg előítélet van a köztudatban az otthontanulásról. Az otthontanuló gyereket a közvélekedés antiszociálisnak, deviánsnak, öntörvényűnek, esetleg zavart személyiségűnek tart, aki veszélyezteti a közösség iskolai előrehaladását. A szülőket különcöknek, társadalmi normákat elutasítókként emlegetik. Engem is ért támadás távolabbi családtagoktól, barátoktól és sokszor magyarázkodni, védekezni kényszerültem. "- kezdi történetüket Krisztina.
Hiányzó információk - Téves megítélés
Az "unschooling" vagy "homeschool", ahogy Nyugat-Európa szerte nevezik, komoly történelmi múltra tekint vissza, hiszen a műveltebb, nemesi családokban házi tanítók őrködtek a gyerekek tudása felett, és számos külföldi és hazai író, költő, művész magánúton végezte el elemi vagy magasabb iskoláit, pl: Vörösmarty Mihály, Eötvös Lóránd, Weöres Sándor és még sokan mások. Korunk legismertebb és legsikeresebb magántanulója Rapport Richárd, minden idők 5. legfiatalabb sakknagymestere, aki 10 éves kora óta "otthontanuló".

"Első gyermekem állami iskolában tanult, fel sem merült még az alternatív oktatás gondolata sem. Lányunk, Dalma, sajnos oxigénhiánnyal született, és az ebből eredő fejlődési rendellenességek, és az epilepszia miatt, sajátos nevelési igény státuszt kapott. Az iskoláskorra világosan látszott, nem illeszthető be egyetlen intézményi keretbe sem. Több szakvéleménnyel a kezünkben, saját elhatározásból az otthontanulás mellett döntöttünk."
Ki lehet magántanuló?
A 2011.évi CXC törvény hatályos módosítása szerint:
(6)167 Az iskola igazgatója, a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget. 
50.§.(1)....az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és módon ad számot tudásáról.

Az otthontanulást nemcsak egészségügyi okokból lehet választani. Sok család tapasztalja, hogy a mai oktatási struktúrában, és követelményrendszer mellett a gyermek túl van terhelve, szorong, számtalan kudarc éri, nem tud a képességei mentén haladni. Szép példák vannak szülőcsoportokról, akik egymást segítve alakítják ki a gyerekek számára leginkább testhezálló módszereket, és közben a közösségi együttlét sem marad ki az életükből.

"Nagyon bizonytalan voltam én is az elején, nehéz volt elindulni. Ilyenkor szükség van egy tapasztalt pedagógusra, aki ismeri a gyereket, akivel össze lehet állítani az egyéni tanrendet. Mi szerencsére megtaláltuk "Éva néninket", aki egyengeti az utunkat, biztat, türelemre int, és figyelmeztet, ha túl magasra tenném a mércét." - folytatja Krisztina.
-Nem fárasztó a mindennapos készülés?
De, fárasztó. Feladatlapokat gyártani, vagy ha egy módszerrel nem boldogulunk, próbálkozni mással, kreatívan gondolkozni, hogy a gyereket is tudjam inspirálni. Közben arra gondolok,hogy mégis jó, mert a saját ütemében haladhat, nincs sürgetés, megfelelési kényszer, stressz. Hozzáteszem, egy ilyen élethelyzetben az anya kiesik a rendszerből, így az apa nyújtja az anyagi biztonságot, a hátteret, a gyerek fejlesztéséhez.-
Krisztina azt is elmeséli, mennyi segítséget nyújtottak számára kezdetben a külföldi weboldalak, majd az itthoni fórumok, közösségek, ahol sortárs szülőkkel oszthatta meg tapasztalatait. Rácsodálkozott, mennyire népszerű ez a tanulási forma tőlünk nyugatabbra, ahol tanulópárok, tanulócsoportok szerveződnek és az állam teljesen elfogadottnak tekinti, hogy szülők döntenek nemcsak fogyatékkal élő, de egészséges gyermekeik otthon oktatásáról is.

A mai iskolarendszer kisebb-nagyobb hiányosságaival mi is naponta szembesülünk, akár kicsi, akár nagyobb gyerekünk van. Egyes tanulóknak szükségük van a kötött órarendre, szabálykövetésre, és jól veszik az akadályokat, de sok gyerek magához képest alul teljesít az "uniformizált" környezetben.
Hogy mi lehet ebből a kiút, milyen megoldás létezik a családok számára, azt Vekerdy Tamás néhány éve már kitűnően megfogalmazta:
"Keresek a gyerekemnek egy olyan iskolát, amelyik nekem tetszik. Ha kell, iskolát alapítok - az Európai Unióban ugyanis az iskolaalapítás szabad -, de ha kell, magántanulóvá teszem. Támogatom a gyerekemet, a cinkosa vagyok, mert a gyerekek motiváltak, de nem feltétlenül arra, amit az iskolában akarnak tőlük."

hasznos oldalak: otthontanulok.hu

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

A JÖVŐ ISKOLÁJA: KÖNYV ÉS MAGOLÁS NÉLKÜL

"Magyarország szégyenpadban ül, az oktatási esélyegyenlőtlenség kérdésében. A hazai közoktatás nem javítja a helyzetet, hanem jobb esetben is csak konzerválja, rosszabb esetben még növeli is a társadalmi egyenlőtlenségeket."- olvasom Pokorni Zoltán, egykori oktatási miniszter szavait.

Hogy nemcsak ebből a nyilatkozatból sejthető, komoly problémák vannak a rendszerben, azt mi, iskoláscsemetéket nevelő szülők is tapasztaljuk. Egy hete, ezen a felületen tettem közzé a világhírű PREZI-módszer itthoni alapítójával, Halácsy Péterrel készült interjút, ami arról szól, hogy húsz-harminc év múlva használhatatlanná válik mindaz, amit ma tanítanak a gyerekeinknek.
"Az álmom egy olyan iskolarendszer felépítése, amiben nem a mai, poroszos, memória vezérelt tudás átadása történik, hanem személyre szabás. Vekerdy Tamás évtizedek óta arról beszél, hogy nem kell a lexikális tudás. Az Apple Sirije többet tud, mint egy érettségi tudásanyaga. Látjuk, hogy egy munkahelyen már ma is nagyon fontos a képesség az együttműködésre, a kreativitásra, amit ma az iskolákban egyszerűen  nem tanítanak."
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miből fognak tanulni a gyerekek a szép, új világban?

Péter szerint tankönyv nem kell. Inkább az a kérdés, hogy mi történik a tankönyv utáni világban? Ki lesz, aki megszerkeszti a tudás-tartalmakat? 
Esetleg elég lesz a Google vagy  a Wikipédia?
Hogy mennyire nincs messze az  idő, amikor valóban áttörés következik be a közoktatásban, és a magyar iskolarendszer átalakítása is elodázhatatlanná válik, arra egy fiatal tanárnő, Hotya Hajni gondolatai rezonálnak, aki számtalan elfoglaltsága mellett e-tananyagok fejlesztője, műfordító, oktatási projektek vezetője, és a Smart-Cards nevű nyelvoktató-társasjáték megalkotója is.
"Szerencsére lassan lejár az ideje annak, hogy a gyerekeknek többkilónyi, értelmetlen tudásanyagot kell bemagolniuk, majd (stresszhelyzetben) feleletként visszaadniuk, és végül  memóriájukból törölniük. Az oktatásnak rugalmasan alkalmazkodnia kell a társadalmi elvárásokhoz, és nem a lexikális tudás halmozása lesz a cél, hanem az, hogy tudásunkat képesek legyünk akkor és ott használni, ahol épp szükségünk van rá." - magyarázza Hajni.

Tehát van remény. Remény arra, hogy a mai óvodások és kisiskolások olyan tudást szerezhetnek, amelyet boldogan, szabadon, és praktikusan tudnak majd kamatoztatni, akár a világ bármely pontján!!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner