ÉS MEGTÖRTÉNIK A CSODA!

Bekopogott a tél, és a mérsékelt havazás némileg megzavarta azt a rutinszerű mozdulatsort, amivel általában beindítom nemcsak a kocsit, de az egész napot is. Gyermekem arccal az ég felé, vigyázz állásban kérdezte, megmarad-e a hó, miközben én próbáltam láthatóvá tenni a szélvédőn kívüli világot.

Indulás után átbeszéltük kinek-kinek a napi programját, és mielőtt kiszállt volna, Gergő még figyelmeztetett, hogy ne felejtsük feldíszíteni a lakást, mert jön a Karácsony!
 Mert jön! Első lépései picit lomhák, majd egyre szaporábbak.
A délutáni sötétség, és a hideg esték elől mi  az adventi várakozásba menekülünk, vakító fényű plázákban bámészkodunk, adakozni is próbálunk, körbe vesszük magunkat fényesen csillogó lámpásokkal és sorra vesszük, mit is kell tennünk, a szeretet ünnepéig. Nemcsak a gyerekek, mi is listát írunk, nehogy kimaradjon valami, ami a tökéletes, bejgli illatú pillanatokat veszélybe sodorhatná.
Várakozni egyformán jó, minden évben, hiszen a Karácsonyt nem lehet megunni!

Mi a titka ennek a néhány napnak? Hogy ilyenkor az egész világ megváltozik kívül és belül. Még a legelvetemültebb helyeken is magukba szállnak az emberek. Mindenki befelé, és a szeretteire figyel. Ilyenkor minden érzelem jóval erősebben tükröződik vissza egymás tekintetéből, és ahogyan a megtartó szeretet, úgy a fel nem oldott sérelmek is felszínre tolulnak, ezért is mondják pszichológusok, hogy Karácsony a legkritikusabb ünnep!
Van, akinek a magány, és van, akinek az állandó nyüzsgés teszi gyötrelmessé ezt  a néhány órát, de nincs olyan ember, aki ne élne át legalább egyetlen olyan pillanatot, amikor szívében megszületik a csoda!
Ebben a kegyelmi állapotban elfogadjuk a sorsunkat, hálát és jóleső elégedettséget érzünk azért, hogy létezünk, és hogy boldoggá tehetjük a velünk élőket.
Ez az ünnep biztonságot ad és reményt, hogy még minden jóra fordulhat odakint, és idebent is. Legalább most az egyszer, higgyünk a csodában!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

KARÁCSONY VAGY AMIT AKARTOK

"Kacsa legyen vagy hal? Persze, káposzta is lesz, de mi legyen 24-én?"- hallgatom akaratlanul is az orvosi rendelőben mellettem ülő nagymamakorú néni telefonbeszélgetését. Szó szót követ, majd picit ingerültebben azt mondja:"Legyen, amit akartok!"- ezzel a végszóval búcsúzik.
Karácsony előtt néhány nappal már mindenki magasabb fordulatszámon él, nagy a hajtás a munkahelyeken, a férfiak az utolsó percekig dolgoznak,  minden családban van egy ünnepi forgatókönyv, ami jobbára generációkról öröklődik, és aminek sziklaszilárd alapköve, hogy a nő mindennel készen van szent estére.

Majd elérkezik a várva várt nap, és sok család ilyenkor "dobja be törölközőt!" 
A párterápiával foglalkozó Baktay házaspár egy interjúban mesélte, hogy az ünnepek és a családi válságok összefüggnek, hiszen ilyenkor nagyobb teher van a házasfeleken, több napig vannak "összezárva", és a konfliktusok kiéleződhetnek. Válóperes ügyvédek szerint is több megkeresés érkezik hozzájuk az esztendő végével, mert a párok már "tiszta lappal" szeretnék kezdeni az új esztendőt.
Szerencsére látok magam körül meglepően jó példákat is, az ünnepi stressz kivédésére. Kisgyermekes barátaink már több éve elhatározták, hogy csak a kicsiknek vesznek ajándékot, számukra az ő örömük az igazi meglepetés. Nálunk a jelképes összeg vezet egy ideje, ellenben  jókat főzünk együtt! 

Visszatérő újságtéma, hogy ne vegyünk semmit, inkább saját kezűleg készítsünk ajándékot szeretteinknek. Ahogy belelapozok a csokoládébonbonok, mogyoróvajas trüffelek, és mentás étcsokoládélapok világába, megszólítva érzem magam, hét végén beindítom saját csokimanufaktúrámat.

• "Ha a mai ember csak egyszer, isten igazából átélt már egy meghitt, karácsonyi élményt, az tudja, hogy a szeretetre való képesség üzenetét hordozza, de a gyerekeké leginkább ez az ünnep." - cseng a fülemben Müller Péter gondolata.

Igen, tanulhatnánk a gyerekektől. Átemelhetnénk valamit abból az áhítatból és felhőtlen örömből, ami az ő arcukon bontakozik ki. Ez a boldogság felülírja még a legkomorabb gondokat is.
És nem dől össze a karácsonyfa sem, ha nincs négyfogásos vacsora, kevés a bejgli, és a fürdőszoba sem lett fényesre sikálva. Ne zombiként nézzünk bele a fényképezőgép lencséjébe, élvezzük az ünnepet kötöttségek nélkül.
Oldott Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner