VÁSÁRLÁSI LÁZ AVAGY A LEMONDÁS SZABADSÁGA

Az "egyszer élünk" filozófiája, hogy legalább Karácsonykor legyen jó nekünk, nemcsak a plázák vásárlásra ösztönző fényűzésének következménye, de önmagunk és szeretteink "megjutalmazásának" igénye.

"Mert megérdemeljük!"- hangsúlyozza egy világmárka, és a szépen megkomponált, vizuálisan manipuláló reklámok is azt sugallják, vásárolj magadnak boldogságot. Közeleg az ünnep, és nincs olyan felnőtt, aki ne kezdene átszellemülni az adventi csillogás láttán, de még a fanyalgók is megisznak egy forralt bort a Vörösmarty téren. Nekem idén ugyan még nem sikerült, mert gyakorlatilag elsodort a tömeg, amitől picit ideges lettem, és eszembe jutott, amit egy kedves ismerősöm mondott, hogy karácsonyi vásár helyett lassan "harácsonyinak" becézhetnénk imádott vásárunkat.

Természetesen nemcsak ünnepek alkalmával vágyunk valamire, hiszen a hiánnyal kapcsolatos hiedelmeinek egy életen át elkísérnek minket. A vágyról gondolkodó  filozófusok szerint a vágy nem azonosítható a szükséglettel, mert jóval több annál. Hiszen másképp vágyakozunk egy táskára, karórára, autóra, mint egy szaftos hamburgerre. A biológiai szükséglettel ellentétben a vágy, amint elérte célját, újra "termelődik".
A múlt heti Black Friday mérlege az USA-ban csak online vásárlásokból több mint 3 milliárd dollár! A hazai adatokat nem ismerem, de sokat elárul rólunk, hogy  itthon a fekete péntek, szombaton és vasárnap is tartott!

- Az emberiség túlfogyasztása egyre figyelemre méltóbb, és nemcsak a drámaian növekvő hulladékmennyiség miatt. Az eltűnő ősz és tavasz, a csapadék súlyosan egyenetlen eloszlása, a Föld lakhatási  lehetőségeinek megváltozása, az elvándorlás, mind-mind a túlfogyasztás következménye. - mondja Ürge-Vorsatz Diána, nemzetközi hírű klímakutatónk.
Nehéz dolgunk van, ha ésszerű határok között szeretnénk tartani a vágyainkat és szükségleteinket. Ha azonban képesek vagyunk, uram'bocsá lemondani valamiről időnként, változtatni a vásárlási szokásainkon, rádöbbenünk, hogy nem a birtoklás nyújtja számunka a teljesség érzését, hanem a döntési szabadságunk! 
Az idei, párizsi klímacsúcs legfőbb kérdése is az volt:
- hogyan lehet boldoggá tenni a társadalmakat úgy, hogy nem a fogyasztást növeljük? - talán érdemes lenne feltennünk egyéni szinten is a kérdést. Persze csak ünnepek után...

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

KARÁCSONY VAGY AMIT AKARTOK

"Kacsa legyen vagy hal? Persze, káposzta is lesz, de mi legyen 24-én?"- hallgatom akaratlanul is az orvosi rendelőben mellettem ülő nagymamakorú néni telefonbeszélgetését. Szó szót követ, majd picit ingerültebben azt mondja:"Legyen, amit akartok!"- ezzel a végszóval búcsúzik.
Karácsony előtt néhány nappal már mindenki magasabb fordulatszámon él, nagy a hajtás a munkahelyeken, a férfiak az utolsó percekig dolgoznak,  minden családban van egy ünnepi forgatókönyv, ami jobbára generációkról öröklődik, és aminek sziklaszilárd alapköve, hogy a nő mindennel készen van szent estére.

Majd elérkezik a várva várt nap, és sok család ilyenkor "dobja be törölközőt!" 
A párterápiával foglalkozó Baktay házaspár egy interjúban mesélte, hogy az ünnepek és a családi válságok összefüggnek, hiszen ilyenkor nagyobb teher van a házasfeleken, több napig vannak "összezárva", és a konfliktusok kiéleződhetnek. Válóperes ügyvédek szerint is több megkeresés érkezik hozzájuk az esztendő végével, mert a párok már "tiszta lappal" szeretnék kezdeni az új esztendőt.
Szerencsére látok magam körül meglepően jó példákat is, az ünnepi stressz kivédésére. Kisgyermekes barátaink már több éve elhatározták, hogy csak a kicsiknek vesznek ajándékot, számukra az ő örömük az igazi meglepetés. Nálunk a jelképes összeg vezet egy ideje, ellenben  jókat főzünk együtt! 

Visszatérő újságtéma, hogy ne vegyünk semmit, inkább saját kezűleg készítsünk ajándékot szeretteinknek. Ahogy belelapozok a csokoládébonbonok, mogyoróvajas trüffelek, és mentás étcsokoládélapok világába, megszólítva érzem magam, hét végén beindítom saját csokimanufaktúrámat.

• "Ha a mai ember csak egyszer, isten igazából átélt már egy meghitt, karácsonyi élményt, az tudja, hogy a szeretetre való képesség üzenetét hordozza, de a gyerekeké leginkább ez az ünnep." - cseng a fülemben Müller Péter gondolata.

Igen, tanulhatnánk a gyerekektől. Átemelhetnénk valamit abból az áhítatból és felhőtlen örömből, ami az ő arcukon bontakozik ki. Ez a boldogság felülírja még a legkomorabb gondokat is.
És nem dől össze a karácsonyfa sem, ha nincs négyfogásos vacsora, kevés a bejgli, és a fürdőszoba sem lett fényesre sikálva. Ne zombiként nézzünk bele a fényképezőgép lencséjébe, élvezzük az ünnepet kötöttségek nélkül.
Oldott Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner