SZÜLŐI REFLEXIÓK SOROZATUNK 1.

"Kéz a kézen" - avagy bizalom a vízben és a parton


Ha értelmi vagy mozgássérült gyermeked van, jól ismered a terápiák, fejlesztő foglalkozások labirintusát, és a hosszú utat, amíg megtalálod azt a helyet, ahol a szakmai hozzáértésen túl megkapod azt is, amit úgy hívnak: bizalom. Bizalomra, empátiára pedig a gyereknél jobban talán csak mi, szülők vágyunk, amikor gyermekünket másokra bízzuk.
És hogy létezik ilyen hely, ahol az empátia mellett még a mosolyunkról is gondoskodnak, arról Panka édesanyja, Klára mesél:

Pankával 5 éves kora óta járunk a Mikuszi Suliba, először Petrához, és most Mikához. Szakemberként és szülőként is volt alkalmam számos fejlesztő helyen járni korábban. Bátran mondhatom, hogy Mikáék minden szempontból magasra teszik a mércét, legyen szó az oktatás színvonaláról vagy a kollégák gyermekekkel szembeni hangvételéről. 
Magam részéről mindig ellenszenvvel viseltettem az úszómesterek iránt, mert a szokványos kép élt bennem: mester a partról dirigál, gyerek küszködik a vízben, mester ordít, gyerek szenved, szülő feszül, izzad a parton, a végeredmény pedig nulla. 
A Mikuszinál először is vízben dolgoznak a gyerekekkel együtt, amíg csak szükség van rá. Kezdetben "kéz a kézen" módszerrel, ami különösen az autista gyerekek esetében fontos, mivel náluk nagyon gyakori az érzékelési probléma.
Fantasztikusan jó hangulatúak az óráik, akárcsak nyári táboraik, ahol megoldják a különleges gyermekek egyénre szabott megsegítését is, nincs számukra lehetetlen helyzet!!

Csak ajánlani tudom azoknak a szülőknek, akik gyermekeiknek egyénre szabott úszásoktatást, fejlesztést szeretnének, nem mellékesen, nagyon jó hangulatban. Remélem elég bizonyíték, hogy immár 15 éve isszuk és szeljük a Dagály vizét, egy éve pedig már partról kapja az instrukciókat Pankám is, de Mika még mindig nem ordít.....
És hogyan látja az órákat Panka?
Mikához egészen kicsi korom óta járok. Mindig nagyon jó vele dolgozni. Nehéz időket is végig csinált velem. 
Nagy szeretettel, és óriási elfogadással áll mellettem.

Kedves Olvasóink! A szülők és gyerekek véleményével a jövőben rendszeresen jelentkezünk! Facebook oldalukon szívesen várjuk kérdéseiket, véleményüket, észrevételeiket!!
Pápai Ildikó

FÉL ÓRA A MIKULÁSGYÁRBAN

Nem emlékszem már, hogy mikor látogattunk ki először az 56-osok terén felállított Mikulásbirodalomba, de gondos szülőként minden alkalommal igyekeztem elmagyarázni a küldetés lényeget, és azt,hogy mennyire fontos segíteni másokon. 
Az elmúlt években némi szülői presszióval, együtt szedtük össze azokat a játékokat, mesekönyveket, amelyeket Gergő mostohán meg sem érintett, vagy éppen kinőtt, de két héttel ezelőtt a 15 éves -még gyerekkategóriás- kamasz azt mondta: "Anya, ne segíts, majd én egyedül összerakom a csomagot!"
Amíg gondolkodtam a válaszon, már jött is kifelé a szobájából, hóna alatt két társasjátékkal, három mesekönyvvel és két plüss koalával, zsebében néhány kisautóval. Gondosan letette őket az asztalra, majd a koaláknak annyit mondott: hiányozni fogtok!
Na, itt az igazság pillanata, gondoltam, és neki szegeztem a kérdést: "Gerikém, ezekkel a koalákkal sosem játszottál, miért fognak hiányozni?" -"Mert velem laktak!" -válaszolja hátat fordítva, és robog vissza tévét nézni. 
Aranyvasárnap ködös, bágyadt délelőttjén  meglepően csendes a Hősök tere, amikor belépünk a kapun. Alig néhány család figyeli a még mindig szorgosan válogató, csomagoló önkénteseket, a sátor előtt készül néhány fotó is.

A legfrissebb adatok szerint átlagosan napi 4000 kilogram adomány érkezett idén, a céges adományozók kevesebben voltak, a lakossági összefogás ezzel szemben rekordot döntött!!
Az önkéntesek között voltak ausztrál, német, spanyol fiatalok, néhány jól ismert közéleti személyiség, és egy japán turistacsoport is bejelentkezett,hogy megismerje a világ egyik leglátványosabb adománygyűjtő helyét! 
A munka oroszlánrésze azonban a szervezőké, a Vöröskereszt és a Magyar Posta dolgozóié, akik gondoskodnak arról,hogy az adományok valóban eljussanak a mélyszegénységben élő családokhoz tekintet nélkül arra, hogy ki, és miért éhezik!
Ezúton szeretném megköszönni nekik, hogy emberiességből példát mutatnak, és köszönet jár azoknak a szülőknek is, akik gyerekeikkel fogtak össze azért, hogy szebbé tegyék ismeretlen családok és gyerekek Karácsonyát!!
Ez az igazi ünnep.

Pápai Ildikó
életvezetési tréner