ÉLJÜNK A MÁNAK!

"Add körbe a mézes szilvát, egyszer élünk!"-dübörgi egy napbarnított, izmos srác, a déli parti sebes vonaton, másik három társának. "Te, tök jó, hogy vége a szakmai gyakorlatnak, most már csak a buli van nyár végéig!"-mondja egy vékony szőke,  és átadja a hosszú nyakú üveget a mellette ülőnek. Mindegyik kezében egy-egy energiaital, isznak, röhögnek, srófolják magukat az estére, gondolom.

Tőlük balra ülök, olvasni próbálok, de a hangzavarban esélytelen. Nézem őket, ahogy egymásra licitálva szórják a poénokat. Fiatalok, szabadok, őrültek. És ez így van jól. A vékony szőke elkapja a tekintetemet, valamivel halkabban kezd beszélni a társaihoz. Talán azt hiszi, zavar a hangerő, pedig nem.

Az idő múlása inkább. Számomra az augusztus nem az édes nyárutót jelenti, amikor még belehúzhatok a jóba,  hanem egy újabb születésnap eljövetelét, amikor számot vetek, mit tettem, és mit tehetek még magamért és azokért, akik számítanak rám. Ez a hónap már magában hordozza a fiam új iskolai tanévének kezdetét is, és a szorongásomat, hogy vajon megállja-e a helyét?
"Ne stresszeld magad, élvezzétek ki a nyarat, mindent a maga idejében!"-mondja a család, és igazuk van. Gyakran észre sem vesszük, a jelen örömteli pillanatait, mert azon rágódunk, mi csúszott ki a kezünkből tegnap, és hogyan lehetne szebb a holnap. Carpe diem!- Élj a mának!-mondja a fordítás, és a fiúknak a vonaton vélhetően ezt jelentette. De mit jelent nekünk, harmincon-negyvenen túliaknak a mában élés?

Számomra a sietséget, hogy minden beleférjen a napba, amit elterveztem. Pedig milyen jó lenne, ha nem kéne törődni a holnappal, nem gondolni a soron következő feladatokra. Csak megragadni az adott napot, és kifacsarni belőle mindazt, amit csak lehet. És miért ne lehetne? Miért ne lehetnénk érett hedonisták?Bölcsebben, felelősségünk teljes tudatában hódolni az életörömnek. Koncentráltan, derűsen jelen lenni életünk minden pillanatában.

Ja, hogy ez illúzió, mondjátok. Hiszen a civilizált embernek ezer felé kell figyelnie, és ma meghozni a jövőt kikövező döntéseit. De van egy másik fordítás is: Ragadd meg napot! Használd ki az időt!- nekem ez jobban tetszik. Mert az időt nemcsak világmegváltásra lehet használni, de olyan gondolatokra, szavakra, tettekre, amelyeket - a napi prioritások sorában  - gyakran csak tologatunk.
Lassan a nyár végére érünk, ne halogassuk hát azokat a pillanatokat, amelyeket meg tudunk tölteni élménnyel, szeretettel, izgalommal és örömmel!! Éljük meg ma, a jelen szép pillanatait, töltsük az időt szeretteink körében, foglalkozzunk gyakrabban olyan tevékenységekkel, melyek kikapcsolnak, feltöltenek bennünket. Ez nem luxus. 
 Olyan "énvédő" mechanizmus, amellyel edzettebben tudunk majd szembenézni a holnap kihívásaival!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
klubvezető

TE HOGYAN DÖNTESZ?

Reggel ébredéskor, amikor tétován állsz a ruhásszekrény előtt? Amikor a gyereknek iskolát keresel, de úgy érzed még nem találtad meg az igazán neki valót? Amikor megvennéd álmaid nyári szandálját, de az ára még így, akciósan is a fájdalomküszöbödet súrolja?

Mérlegelésre kényszerülünk számtalan, megoldhatatlannak tűnő, sorsfordító helyzetben, de még egy hétköznapi rutincselekvés során is. Bizonyára kevesen gondolunk arra, hogy a nap 24 órájában, átlagosan legalább 100 döntést hozunk meg. Mindennapi választásaink során reagálhatunk a racionális érvekre, és megérzéseinkre hallgatva egyaránt.

Stratégiai gondolkodásmóddal foglalkozó kézikönyvek két féle embertípust különböztetnek meg, ha döntésről van szó.
Az egyik típus az ön-tudatos, aki a testi megérzéseit, és érzelmeit bátran érzékeli és használja a döntéshozatali folyamatban. A másik az ön-kontrollos, aki nem tud vagy nem mer, a testi jeleire, intuícióira figyelni, és csak azért is másként dönt, mint ahogyan a belső lénye sugallná.
Ma már az üzleti életben is elfogadottá vált, hogy a racionális mellett a megérzéseken alapuló gondolkodás is  segítség lehet, egy nagy horderejű döntés meghozatalában.
Magamon mégis számtalanszor tapasztalom, hogy igyekszem elnyomni azt a bizonyos belső hangot, az ösztön hangját,  hiszen a társadalmi elvárásokkal, a családi mintákkal, egzisztenciális észérvekkel nem lehet "vitatkozni".

Pedig ha képesek vagyunk jól figyelni, a bennünk zajló megérzésáramlatokra, akkor olyan összefüggéseket látunk meg, amelyeket addig nem. Mindenki emlékszik saját életéből kisebb-nagyobb eseményekre, amikor az ösztönei segítségével egy esetleges tragédiát került el vagy épp remek döntést hozott.

Választásaink tehát több, de legalább is két lábon állnak. Nemcsak az értelem, de az érzelmek is befolyásolják azokat, hiszen nemcsak a kézzel fogható tények, de sejtéseink is vezethetnek jó irányba bennünket. És bizony vannak olyan helyzetek, amikor a racionalitás már csődöt mond, ilyenkor kell "kézbe venni" a belső iránytűnket.
 Hallgassunk rá bátran!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner
klubvezető