SORSOD AJÁNDÉK...KEZDJ EL ÉLNI!

"Bármit tervezel, ez most a legjobb időpont arra, hogy belevágj!" - olvasom egy poszt elején, hőgutától gyötörve, egy klíma nélküli lakásban, és azon tűnődöm, miért is nem ülök valami vízparton, egy jeges koktélt szürcsölve?  Miért kell egy nehézkesnek tűnő, nagyobb odafigyelést igénylő feladattal birkóznom, mi lenne, ha picit odébb sorolnám a napirendemben?

Ezen a gondolatmeneten rágódva, hol a tudatosságba kapaszkodtam, hogy de igen, a feladatoknak jelentőségük van, azok "leföldelnek" bennünket, az élet nem lázas  fiesta. Hol pedig a csendes, függésmentes létezésen lamentáltam, és a két erő lökdösött, cibált ide-oda, amíg jókora bűntudattal, csak a nap végén fogtam hozzá fontos teendőimhez. Apró gyerekként általában úgy neveltek minket, hogy dolgainkat végezzük el rendesen, így felnőve már attól lelkifurdalásunk van, ha néhány percre lazítani szeretnénk.

Egy barátnőm panaszkodott kávézás közben, hogy kamasz fia már a suliban sem, de most a vakáció alatt végképp semmit nem csinál, csak eszik és alszik. A serdülőkor biológiájáról valamit kapisgáló szülőkként abban egyetértettünk, hogy a gyerek most érik! A felnőtté érés folyamata pedig kimerítő, hosszan lehetne sorolni ennek számtalan anatómiai és pszichés jelét. A kamasznak tehát éppen elég a létezés maga, és milyen nagyszerű a végtelen intelligencia, amivel ők képesek "félreállni" saját folytonosságuk útjából. Lázadnak, de nem küzdenek. Jó az ami van, csak hagyják már őket békén! És ebben a látszólag semmittevésben születik meg egy másfajta intellektus, egy új kreativitás, egy új ember.

"Most minden úgy jó ahogy van!"-mondja egy fiatal lány a környezetemben, majd zavartan hozzáteszi: "De ugye ez nem baj? Mármint, hogy most nem hiányzik semmi, nincsenek magasztos céljaim.., egyszerűen jól érzem magam.."

Persze hogy nem baj, sőt irigylésre méltó az a kegyelmi állapot, amikor az ember érzelmei és vágyai nem állnak a sorsa beteljesítése útjába. Csakhogy ez nem tart sokáig. Miért? Mert teljesítményorientált világunkban a kihívások, a magunk és mások iránti elvárások, a tökéletességre törekvés nem hagy sok pihenőt nekünk. Ja, hogy a sors néha mostohán bánik velünk? Igen, de mindenki története átírható. 

Talán ha mersz leállni, várni, nem küzdeni, nem beavatkozni, csak figyelni befelé. Mert akivel és amivel dolgod van, az úgyis megtalálja a hozzád vezető utat. "Ajándék az egész élet." -mondja Márai Sándor író. Én egy ideje úgy érzem, hogy sorsunk erőlködés nélküli elfogadása olyan ajándék, amit mi adhatunk magunknak!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

NEVÜNKBEN A SORSUNK?

Felnőtt életünk során többször is, de sorsfordító döntések előtt biztosan  feltesszük magunknak a kérdést: Ki vagyok én, és merre tartok?
 Kamaszgyerekeink időről-időre nekünk szegezik a kérdést: Miért vagyok olyan, amilyen? 
 És miközben a választ keressük, nagyon ritkán gondolunk arra, hogy a nevünk legalább annyira képes alakítani a sorsunkat, mint a neveltetésünk,  a családunk, az élményeink, és a szokásaink.

"Nomen est omen" - Nevedben a sorsod! - mondták a rómaiak,de még a természeti népek is tudták, súlya van annak, hogy ki milyen nevet kap, hiszen meghatározza majd az egész életét.
A névnek pedig hatalma van, sokkal nagyobb, mint gondolnánk. A számmisztikusok szerint egy névváltoztatással megváltozhat a személyiségünk, pl. nőknél a házasságkötéssel. Az a nő, aki felveszi férje teljes nevét, az egységben kíván élni  a párjával, és mindenben támogatja őt. Ha valaki megtartja a leánykori nevét is, pl. Szabóné Kovács Dóra), vagy teljes egészében megtartja a leánykori nevét, azok - tudattalanul - nem választanak közös sorsot férjeikkel, hanem egyéni céljaikat szeretnék megvalósítani a házasságban is.  Mi történik akkor, ha egy férfi veszi fel a felesége nevét?  Az ezotéria mesterei szerint az a férfi lemond,  férfias szerepeiről, és ez később komoly problémákhoz fog vezetni. 
Különösen érdekes, hogy ha valaki ragaszkodik az elvált vagy elhunyt férje nevéhez, akkor ez nemcsak az elengedés nehézségének a jele, hanem annak is,hogy ragaszkodik a partnere által kapott sorshoz. 
Ha szülőket kérdezünk arról, miért épp azt a nevet választották a gyermekeiknek, rendszerint a vezetéknévhez való illeszkedésre, a dallamára, családi hagyományra vagy egy szép élményre hivatkoznak. 

Pedig a név kötelez is, és egy családnévből jól eladható termék, márkanév is lehet pl. Armani, Tommy Hilfiger, Adidas, Tibi csoki, Stühmer, Szamos, stb.
Vagy nézzük a filmvilágot, ahol a csillogó sztárokat fel sem ismernénk a régi nevük alapján: 
Mario Girotti - Terenc Hill
Carlo Pedersoli - Bud Spencer
Allan Konigsberg - WoodyAllen
Thomas Maphoter - Tom Cruise
Margaret Hyra - Meg Ryan,
és még hosszan lehetne folytatni a sort, akár magyar művészekkel is.
Személyiségünk tehát olyan, akár egy kirakós játék, minden mindennel összefügg.  
"Véleményem szerint, a szülőknek a tudatalattija sugallja, hogy melyik nevet adják gyermeküknek, hiszen a gyereknek erre a névre lesz szüksége ahhoz,  hogy életfeladatát teljesítse."
 - mondja Takács Tibor, a Sorsunk a nevünkben című könyv szerzője, aki könyvében egy újfajta név-és sorselemző rendszerre építi a neveket, és ezzel összefüggésben a nevekhez tartozó sorsok elemzését. 
Kedves Olvasó! Ha még nem találtad meg a sorsfeladatodat, akkor érdemes elolvasni a hozzád tartozó "keresztnév elemzést", és akkor is, ha épp nevet keresel születendő kisbabád számára!
Izgalmas elemezgetést! (én már megnéztem a sajátomat:)
Pápai Ildikó
életvezetési tréner