HANGOLÓDJUNK EGYMÁSRA....

Egy "bentalvós" fogászati kezelés alkalmával, kamasz fiam mellett egy alig kétéves kislány feküdt. Erőtlen kis testének látványa olyan szívfacsaró együttérzést váltott ki belőlem, hogy szinte azokat a tüneteket produkáltam, amitől a gyermek épp szenvedett. Lehet, Te talán egy beteg kiskutyától, egy síró gyerektől hatódsz meg jobban, egy biztos, ilyenkor ráhangolódunk a másik jelzéseire.

Gondold magad az én helyembe!
Mondogatjuk gyakran barátainknak, ha épp válságban vagyunk, de tudjuk-e mit is jelent a másik helyében lenni?
"Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába...meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat, amelyeket az szavakban, direkt módon nem fejez ki." - írja Buda Béla pszichiáter, A nem verbális kommunikáció című könyvében.
Férfi-nő? Ki az empatikusabb?
Több kutatás kimutatta már, hogy a mások érzéseivel való azonosuláskor ugyanazok az idegi struktúrák aktiválódnak, amelyek saját érzelmeink átélésekor, és valljuk be, ez inkább nőkre jellemző. Statisztikailag pedig a segítő szakmák nemi összetétele a bizonyíték. Ha egy kisfiút arra nevelünk, hogy legyen bátor, ne hagyja magát, és még kevésbé sírjon mások előtt, akkor azonnal megértjük, hogy az idők során miért nem volt előny a túlzott férfi empátia, és a hagyományos férfiszerepekből (pl. harc, vadászat) miként örökítődött át ennek a képességnek  a hiánya.

Az empátia nemcsak emberi tulajdonság!
Egyes állatok meglepő érzékenységet mutatnak mások helyzete iránt, pl. a kutya, az elefánt, a delfin, és az emberszabású majmok. Csimpánzokkal folyatott kísérletek során megfigyelték, hogy ha az állat úgy juthatott táplálékhoz, hogy egy láncot meghúzott, de ezzel egyidejűleg társára áramütést mért, akkor inkább a napokig tartó éhezést választotta!
Frans de Waal, főemlőskutató a jelenséget magatartás-szabályozásnak hívja, ami bizonyítást nyert majmok esetében, és olyan viselkedésmintákat alakít ki, melyekből az emberi erkölcs is kifejlődött.

Nem vagyunk egyformák
Az átlagosnál magasabb, teljes körű és mély empátiás készségre az embereknek csak kisebb része képes, ez azonban sok lelki frusztrációt okozhat számukra, sőt kiégéshez is vezethet bizonyos hivatásokban, (pl. orvos, tanár).
A pszichológusok az empátiára való képtelenség okaként  megemlítik többek között a rideg gyerekkort,  pszichopátiát, a nárcizmust, a borderline személyiségzavart az Asperger-szindrómát,  és az autizmust. Utóbbival vitatkoznék!!
17 éves autista fiam, már apró gyerekként is lelkesen vigasztalta síró kortársait, és még ma is tűpontosan érzékeli, ha valaki szomorú a környezetében, és  akkor több "öleléshullámmal" igyekszik az illetőt jobb kedvre deríteni.

Jönnek az ünnepek. A Karácsonyvárás misztériuma mindannyiunkban megpendíti az együttérzés húrjait, és ilyenkor lázasan adakozni kezdünk.  Azoknak, akiknek valóban szükségük van a segítségünkre - nem csak az év legszebb ünnepén -, de a hét minden napján, azoknak ítélkezésmentes, valódi támogatás kell. Figyeljünk egymásra.

Mert egy kicsivel mindig lehet többet adni!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

SORSOD AJÁNDÉK...KEZDJ EL ÉLNI!

"Bármit tervezel, ez most a legjobb időpont arra, hogy belevágj!" - olvasom egy poszt elején, hőgutától gyötörve, egy klíma nélküli lakásban, és azon tűnődöm, miért is nem ülök valami vízparton, egy jeges koktélt szürcsölve?  Miért kell egy nehézkesnek tűnő, nagyobb odafigyelést igénylő feladattal birkóznom, mi lenne, ha picit odébb sorolnám a napirendemben?

Ezen a gondolatmeneten rágódva, hol a tudatosságba kapaszkodtam, hogy de igen, a feladatoknak jelentőségük van, azok "leföldelnek" bennünket, az élet nem lázas  fiesta. Hol pedig a csendes, függésmentes létezésen lamentáltam, és a két erő lökdösött, cibált ide-oda, amíg jókora bűntudattal, csak a nap végén fogtam hozzá fontos teendőimhez. Apró gyerekként általában úgy neveltek minket, hogy dolgainkat végezzük el rendesen, így felnőve már attól lelkifurdalásunk van, ha néhány percre lazítani szeretnénk.

Egy barátnőm panaszkodott kávézás közben, hogy kamasz fia már a suliban sem, de most a vakáció alatt végképp semmit nem csinál, csak eszik és alszik. A serdülőkor biológiájáról valamit kapisgáló szülőkként abban egyetértettünk, hogy a gyerek most érik! A felnőtté érés folyamata pedig kimerítő, hosszan lehetne sorolni ennek számtalan anatómiai és pszichés jelét. A kamasznak tehát éppen elég a létezés maga, és milyen nagyszerű a végtelen intelligencia, amivel ők képesek "félreállni" saját folytonosságuk útjából. Lázadnak, de nem küzdenek. Jó az ami van, csak hagyják már őket békén! És ebben a látszólag semmittevésben születik meg egy másfajta intellektus, egy új kreativitás, egy új ember.

"Most minden úgy jó ahogy van!"-mondja egy fiatal lány a környezetemben, majd zavartan hozzáteszi: "De ugye ez nem baj? Mármint, hogy most nem hiányzik semmi, nincsenek magasztos céljaim.., egyszerűen jól érzem magam.."

Persze hogy nem baj, sőt irigylésre méltó az a kegyelmi állapot, amikor az ember érzelmei és vágyai nem állnak a sorsa beteljesítése útjába. Csakhogy ez nem tart sokáig. Miért? Mert teljesítményorientált világunkban a kihívások, a magunk és mások iránti elvárások, a tökéletességre törekvés nem hagy sok pihenőt nekünk. Ja, hogy a sors néha mostohán bánik velünk? Igen, de mindenki története átírható. 

Talán ha mersz leállni, várni, nem küzdeni, nem beavatkozni, csak figyelni befelé. Mert akivel és amivel dolgod van, az úgyis megtalálja a hozzád vezető utat. "Ajándék az egész élet." -mondja Márai Sándor író. Én egy ideje úgy érzem, hogy sorsunk erőlködés nélküli elfogadása olyan ajándék, amit mi adhatunk magunknak!

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

MAGASZTOS CÉLOK HELYETT....CSAK ÉLNI? - IGEN!

Furcsa ötletnek tűnt, hogy az év utolsó napján kirándulni menjünk, nem volt hozzá sok kedvem. Gubbasztani akartam a tévé előtt, és újra nézni a jól ismert filmek unásig ismételt képkockáit, kiélvezni még az ünnep "szabadságát". A barátok szerencsére nem tágítottak, így a lehető legmelegebb kabátunkban, kései indulással, de megcéloztuk
Nagy Hideg-hegy lankáit.
Kezdetben kicsit lustán, erőlködve kaptattam felfelé, és ahogy megcsúsztam a lehullott levelek alatt bujkáló fagyos köveken, még sóhajtoztam is. Hallgattam az elmúlt napok eseményeit, amit a többiek, négyzetre emelve, jókedvűen adtak elő, és kezdtem határozottan jól érezni magam.
Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor megtörtént, de egy rövidke villanásra elcsendesedtünk, még a gyerekek is. A szűkre szabott ösvényen, egymás mögött bukdácsolva, a mozdulatlan, zúzmarás fák sűrűjében, saját lihegésemre figyelve azt éreztem: MINDEN, AMIRE CSAK SZÜKSÉGEM LEHET, ITT VAN KÖRÜLÖTTEM!"

Egy új esztendő küszöbén él bennünk a kíváncsiság, vajon mit hoz a következő 365 nap? 

Él bennünk a vágy, hogy legalább olyan legyen, mint az előző, vagy inkább nem, de ha kérhetnénk, akkor szebb és jobb!
Sokunk talán konkrét terveket dédelget, és reméli, lesz annyi erő, tehetség, kitartás benne, hogy azokat meglépje. Egy számomra nagyon kedves emberrel Karácsonyt követően arról beszélgettünk, mi van akkor, ha semmi kézzelfogható, kitapintható, reálisan elérhető cél nem férkőzött még a tudatunkba? Akárhogy is erőlködünk, nem jut eszünkbe semmi "magasztos" küldetés?
Arra, - a tapasztalati úton szerzett - következtetésre jutottunk, hogy tervezgetés, célkitűzés ide vagy oda, annak lesz jelentősége az életünkben, amelynek valódi jelentőséget fogunk tulajdonítani. 
Akit, és amit körülveszel a figyelmeddel, az időddel, a szereteteddel, a jelenléteddel, az fog gyarapodni általad. Ha elfogadod, amit az élet felkínál, megteszed, ami tőled telik, és erőlködés nélkül létezel, akkor is része leszel a teljességnek.
Minden monumentális alkotás is apró mozaikokból áll.
Hamvas Béla így ír erről:
"Mindenki az élet-célját kutatja, de talán az élet egyetlen és valódi célja: maga a létezés.
Nem kellenek magasztos célok, élj-szeress-ölelj-nevess-utazz- és ha lehet, ültess egy fát! 
Most eredj, és élj, mert a világ a Tiéd!"
(H.B. A láthatatlan történet)

BOLDOG-SZÉP ESZTENDŐT KÍVÁNOK!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner

AZ EMBERSZERETET VILÁGNAPJA - ÁPRILIS 8.

Bevallom, hivatalosan most hallok róla először, és bár az alapítók eredete nem tisztázott, fejet hajtok zseniális kezdeményezésük előtt.  
"Emberszeretet"..egy szépen, határozottan csengő szó, ami mindenkinek mást jelent. Mint ahogyan a 'szeretet' szó is annyi jelentést takar, ahány helyről jövünk.