NE MARADJ LE AZ ÉLETEDRŐL - ÍRJ BAKANCSLISTÁT!

A "bakancslista" kifejezést nem hallottam azelőtt, hogy láttam 2007-ben a vígjátékot, melyben két színészóriás, Jack Nicholson és Morgan Freeman, életük végéhez közeledő öreg urakként,  úgy döntenek, belemennek még néhány olyan őrültségbe, ami a melós évekből kimaradt. És mikor, ha nem most?

NE LEGYEN "FELADATSZAGÚ"
Az esztendő elején járunk, és gondolatban már tervezgetjük, mit szeretnénk elvégezni, megismerni, megélni idén, legyen az bármi, amitől szabadabbnak, boldogabbnak érezhetjük magunkat. Az asztrológiai elemzések szerint a kakas éve támogatni fogja a megszokottól eltérő, akár meghökkentő gondolatok, ötletek valóra válását. Nem kell tehát megvárnunk egy kerek születésnapunkat, hogy hozzáfogjunk a lista megírásához, egyszerűen kezdjük leírni, ami eszünkbe jut. 

Fontos, hogy ne legyenek benne "kötelező" feladatok, és bármikor felül lehessen írni! Felejtsd el azt a téves hiedelmet,hogy "amit igazán szeretnél, azt úgysem tudod valóra váltani, mert mindenhez pénz kell"! Igen, az életben majdnem mindenhez pénz kell, de a valódi örömérzést nyújtó dolgokhoz, mint a baráti, családi együttlétek vagy egy kis magányos "énidő", nem kell mélyen a pénztárcádba nyúlni.

KÍVÁNSÁGLISTA KÜLÖNBÖZŐ ÉLETTERÜLETEKRE
Amikor azon tűnődtem,  hogy kezdeném a saját listámat, hosszú percekig ültem mozdulatlanul, szinte semmi nem jutott eszembe, ettől kissé megijedtem. Hová tűntek a vágyaim? - kérdeztem magamtól, hiszen minden nap felbukkan egy régi-új vágy a gondolatok palettáján. Akkor hívtam segítségül, amit a coaching módszertanában tanultam, hogy egyes életterületekre is lehet "megvalósíthatósági listát" készíteni, sőt tovább megyek, írhatunk szezonális célokat is! Mennyivel kellemesebb úgy készülni a komor-hideg télre, hogy eltervezzük, megtanulunk síelni, elmegyünk szánkózni, korizni, forralt borozni vagy egész hétvégén filmeket nézünk, neadjisten, olvasunk pizsamában. (ezt ajánlatos előre egyeztetni családtagjainkkal is, ne érje őket váratlanul) A nyári listákkal könnyebb dolgunk van, mert az évszak ontja magából a programokat.

Láttam a neten nagyon aranyos anya-lánya listákat, amelyekben a közös fodrászkodástól a manikűrig, a vásárláson túl a közös sütésig és függönyvarráson át, megannyi csajos ötlet megjelent.
Természetesen apa-fiú listáknak is van létjogosultságuk, például közös meccsnézéssel, random autózással egy meglepetés állomásig, sátorozás, és EGY TELJES NAP ELEKTRONIKUS KÜTYÜK NÉLKÜL!!!

És a kívánságlistáknak se vége, se hossza, csak a fantáziánkon múlik, mivel töltjük meg. Ha nálad is épp rövidzárlat lépett fel, és megállt a toll a kezedben, akkor íme még néhány ötlet:
1.Kultúra lista - milyen színdarabot, koncertet, kiállítást szeretnék látni a közeljövőben?
2.Egészséglista - milyen szűrővizsgálatokra megyek el, és hogyan változtatok az életmódomon, táplálkozás-mozgás-pihenés triászban?
3.Kikkel szeretnék találkozni? -osztálytársak, barátok, kollégák, rokonok,  akiket évek óta nem láttam..
4. Új dolgokat elsajátítani: megtanulni gitározni, jógázni, rendesen angolul esetleg olaszul, örömmel főzni..
4. Élmények, amelyeket mindenképp át szeretnék élni: otthon lenni 48 órát egyedül, ejtőernyőzés, tandemugrás,  vadvízi evezés, mandalafestés, eljutni egy eddig ismeretlen vidékre...

Létezik a mondás: "Amit ki tudok gondolni, azt meg is tudom valósítani! Csavarjunk egyet rajta:
"Amit leírok a bakancslistámra, azt előbb-utóbb ki fogom pipálni!"
És ha most engem kérdezel, mi az az öt dolog, amit mindenképp szeretnék még látni, átélni, érezni, íme:
1.Visszamenni Rómába
2.Visszamenni Párizsba
3.Visszamenni Londonba
4.Visszamenni Szentbékkállára
5. Delfinekkel úszni

A TE listád hogy kezdődik?

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

MAGASZTOS CÉLOK HELYETT....CSAK ÉLNI? - IGEN!

Furcsa ötletnek tűnt, hogy az év utolsó napján kirándulni menjünk, nem volt hozzá sok kedvem. Gubbasztani akartam a tévé előtt, és újra nézni a jól ismert filmek unásig ismételt képkockáit, kiélvezni még az ünnep "szabadságát". A barátok szerencsére nem tágítottak, így a lehető legmelegebb kabátunkban, kései indulással, de megcéloztuk
Nagy Hideg-hegy lankáit.
Kezdetben kicsit lustán, erőlködve kaptattam felfelé, és ahogy megcsúsztam a lehullott levelek alatt bujkáló fagyos köveken, még sóhajtoztam is. Hallgattam az elmúlt napok eseményeit, amit a többiek, négyzetre emelve, jókedvűen adtak elő, és kezdtem határozottan jól érezni magam.
Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor megtörtént, de egy rövidke villanásra elcsendesedtünk, még a gyerekek is. A szűkre szabott ösvényen, egymás mögött bukdácsolva, a mozdulatlan, zúzmarás fák sűrűjében, saját lihegésemre figyelve azt éreztem: MINDEN, AMIRE CSAK SZÜKSÉGEM LEHET, ITT VAN KÖRÜLÖTTEM!"

Egy új esztendő küszöbén él bennünk a kíváncsiság, vajon mit hoz a következő 365 nap? 

Él bennünk a vágy, hogy legalább olyan legyen, mint az előző, vagy inkább nem, de ha kérhetnénk, akkor szebb és jobb!
Sokunk talán konkrét terveket dédelget, és reméli, lesz annyi erő, tehetség, kitartás benne, hogy azokat meglépje. Egy számomra nagyon kedves emberrel Karácsonyt követően arról beszélgettünk, mi van akkor, ha semmi kézzelfogható, kitapintható, reálisan elérhető cél nem férkőzött még a tudatunkba? Akárhogy is erőlködünk, nem jut eszünkbe semmi "magasztos" küldetés?
Arra, - a tapasztalati úton szerzett - következtetésre jutottunk, hogy tervezgetés, célkitűzés ide vagy oda, annak lesz jelentősége az életünkben, amelynek valódi jelentőséget fogunk tulajdonítani. 
Akit, és amit körülveszel a figyelmeddel, az időddel, a szereteteddel, a jelenléteddel, az fog gyarapodni általad. Ha elfogadod, amit az élet felkínál, megteszed, ami tőled telik, és erőlködés nélkül létezel, akkor is része leszel a teljességnek.
Minden monumentális alkotás is apró mozaikokból áll.
Hamvas Béla így ír erről:
"Mindenki az élet-célját kutatja, de talán az élet egyetlen és valódi célja: maga a létezés.
Nem kellenek magasztos célok, élj-szeress-ölelj-nevess-utazz- és ha lehet, ültess egy fát! 
Most eredj, és élj, mert a világ a Tiéd!"
(H.B. A láthatatlan történet)

BOLDOG-SZÉP ESZTENDŐT KÍVÁNOK!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner

ÉRINTÉSTERÁPIA HALADÓKNAK

Aki átélte már a várandósság csodáját jól emlékszik, hogy kezét öntudatlanul is a pocakjára tette, simogatta még meg nem született gyermekét. Ez a kéz még hosszú évekig ölel, enni ad és vigasztal. Az a gyermek, akit szülei sokat érintettek, gyakran öleltek, ezt az érzést fogja keresni felnőtt életében is.

A bőr mint idegrendszer
Kutatások bizonyítják, hogy az érintés fizikai és lelki fejlődésünk egyik fontos tényezője, megtapasztalása már az anyaméhben elkezdődik, hiszen a magzat a hasfalon és magzatvízen keresztül is érzékeli a simogatást. A születéssel anya és gyermek szimbiózisa megszűnik, de a kisgyermek ösztönösen tudja, hogy az anyába "csimpaszkodással" minden baj megoldódik. "Az emberi bőr kihelyezett idegrendszer, ami megvéd bennünket a distressz ártalmaitól. Egy londoni szülészeten megfigyelték, hogy azok a koraszülött babák, akiket az inkubátorban puha, bolyhos gyapjúlepedőre fektettek, naponta 100-200 grammal többet gyarapodtak társaiknál.

Az ölelés igazi életelixír, felnőtt korunkra mégis egyre kevésbé merjük használni, és éveink múlásával ez a "kommunikációs csatorna" beszűkül. Az érintés szóra a google masszázs, mozgás-és párterápiák sokaságát hozza fel, amelyek segítségével "újratanulhatjuk" ősi, velünk született képességünket. 

Egy harmincas, rendkívül csinos, érzékeny lány párkapcsolati zűrökkel keresett meg a közelmúltban. Elmondta, hogy párja  - az első néhány hónapot leszámítva - kerüli a testi kontaktust. Együtt élnek, számtalan közös programjuk van, de amint kettesben maradnak, a fiú nem viszonozza a közeledését. Az intimitástól való félelemnek több oka is lehet, de legmélyebb gyökerei, a családi mintákban, az érzelmi intelligenciában és az egyéni "szeretetnyelvben" keresendők. 
Gary Chapman, Öt szeretetnyelv című könyvében írja, hogy mindenkinek megvan az elsődleges szeretetnyelve, amit neveltetése során leginkább tapasztalt. Ezek az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek vagy a testi érintés, az ölelés.

Ne csodálkozzunk tehát, ha párunk erőltetett mosollyal nézi a bajnokok ligájára szóló, születésnapi VIP jegyeket, talán a szíve mélyén inkább egy összebújós hétvégére számított. Az sem meglepő, ha kiskamaszunk naponta megkérdezi: -Anya, birkózunk? -hiszen számára ez a szeretetkifejezés egy formája.
Virginia Satir, amerikai pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, és tizenkettő a gyarapodáshoz. Gondoljuk csak végig, hogy aktuális "érintésmérlegünk" szerint épp csak vegetálunk-e vagy néhány öleléssel mi is teszünk-e saját, és szeretteink testi-lelki gyarapodásáért?
Mert ölelni ér!!!!

Forrás: Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz, Gary Chapman: Öt szeretetnyelv

Pápai Ildikó
életvezetési tréner

ÁLLATI ELMÉK...ÉS EMBERI DOLGAINK

Futok a szakadó esőben, kapkodom a lábam a fénylő úttesten, hogy félreérthetetlenül jelezzem, a közösségi közlekedést szeretném igénybe venni. A piros trolibusz egy darabig mögöttem jön, majd megelőz. Talán három-négy másodperces részidővel korábban ér a megállóba, de amint felteszem a lábam a járdaszigetre, és ráfordulok az ajtóra, az bezárul előttem, és a jármű elindul. Nélkülem. Maroknyi levegővel, ami még a rekeszizmomban maradt, olyan szavakat kiabálok dühömben, mint vakegér, büdös disznó, fogatlan víziló, és esernyőmmel vadul integetek a távolodó trolibusz felé, egyedül vagyok a megállóban.

Az "elefánt nem felejt", villan át az agyamon a szlogen, amit apámtól hallottam gyakran, és eltökélt szándékom, hogy az elszenvedett  sérelmet megosztom a közösségi oldalamon, amint hazaérek. Késő délután ülök fel újra egy piroskára, talán épp arra, ami faképnél hagyott néhány órával ezelőtt, és egy frissen vásárolt újságot lapozgatok. Egy, az  állatkerti gondozók mindennapjairól szóló cikkből megtudom,  az aprócska koalák súlyát minden héten mérni kell, mert nagyon "stresszérzékenyek", és ha bánatuk van, akkor fogynak. Érdekes, eddig is mély szimpátiát éreztem a bájos szőrmókok iránt, de most már biztos vagyok benne, hogy a reinkarnáció egy fázisában, valaha én is bájos koalalány lehettem, ami a stresszt és a fogyást illeti.

Hogy ember és állat között sokkal több hasonlóság van mint gondolnánk, arra jó példa, amikor Gergő fiam teste vizet ér, az úszás egészen egyéni technikáját felvonultatva, úgy szeli  a habokat, akár egy pajkos delfin.
Az elefántok gondozója azt is elmesélte, hogy a közel 4 tonnás állatok ijedősek, ezért nagyon finoman kell bánni velük, a bizalom kapcsolatuk alapja. Ha valaki fizikailag bántalmazza őket, esetleg bármilyen sérelmet okoz nekik, azt őrzik magukban, és képesek akár évtizedeket is várni, hogy "bosszút" álljanak. Kivárják a legoptimálisabb pillanatot, és ormányukkal sarokba szorítják az embert. Nekem ez tetszik.
Mármint az elv, hogy nem hirtelen felindulásból, aljas indokkal vesznek "revansot", hanem okosan, türelmesen kifundálva, amikor a másik már nem számít rá. 
Az ember, aki a természet része, és mára jócskán eltávolodott tőle, és azt hiszi magáról, hogy ő az evolúció csúcsa, olykor-olykor visszamehetne oda, csak szemlélődni. Az ember, aki - már rég nem a táplálékért -, de pénzért, hatalomért, áligazságokért, téveszmékért, elpusztítja fajtársait, élőhelyét, kiszolgáltatottá teszi a gyengébbet, aki éhezteti, magára hagyja kicsinyeit, az nem ember,- mondják.
De nem is állat, hiszen az nem tesz ilyet. Talán csak egy állat.
Az, amelyik az emberben lakik.
Pápai Ildikó 

EMBERT BARÁTJÁRÓL...

Hét végén láttam a Vejedre ütök című, 2004-ben készült amerikai vígjátékot, ahol két merőben különböző családból érkező fiatal szeretne házasságot kötni, de előbb túl kell élni a másik fél szüleivel való találkozást. A lányos apa, nevezetes Robert de Niro filozófiája szerint csak az kerülhet közel a lányához és hozzájuk, aki belefér az általa  felrajzolt "bizalom körébe".
Ezt a jelenséget tovább gondolva jutottam el oda, hogy ha nem is mondjuk ki, de mindnyájunknak van ilyen "bizalom körünk". Szerencsés estben a közvetlen családunkból, az anya, apa, esetleg a testvér képében, de léteznek gyerekkorunkban gyökerező, és a felnőtté válás bizonytalanságait túlélő barátságok is. 

Ezek a kapcsolatok kincset érnek, hiszen hozzájuk lehet fordulni, ha a szülőkkel nem lehet megosztani valamit, vagy túl intim dologról van szó. Ezek a barátságok visszatükrözik a személyiségünket és az értékrendünket, és jóllehet, az évek sodrásában eltávolodnak a felek egymástól, de egy hosszabb "szünet" után újra egymásra találnak. 
Vannak az úgynevezett felnőtt barátságok, amelyek egy-egy életperiódusban születnek, de olyan mélységekbe visznek bennünket, amiről korábban nem is álmodtunk. 
Ezek a barátok kerülnek a szoros bizalmi körbe, és legfeljebb  3-5 ember tartozhat ide.
Az ilyen, minőségi  kapcsolatok coaching szempontból is remekül működnek, hiszen egy-egy beszélgetés alkalmával, olyan problémák, konfliktusok kerülnek kibeszélésre, meghallgatásra, hogy már attól megoldódik a beszélő fél problémája, hogy a másik értő füllel hallgatta.
 Ezek a találkozások közérzet javító hatással is bírnak, és javítják az önértékelést! Három évvel ezelőtt még én sem  hittem, hogy a szomszédomban lelek rá egy ilyen gyöngyszemre.
Egy tágabb bizalmi körben ülnek azok az ismerőseink, akikkel egy utazáson, tanfolyamon, iskolában, munkahelyen találkoztunk először, és a közös érdeklődési kör egy időre összekovácsol bennünket. Ők azok, akikkel nem találkozunk rendszeresen, de a beszélgetéseinket ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, és az egy-két, közös terület, ahol mindketten érintettek vagyunk jó alap a kapcsolat fejlődéséhez, és megtartásához.
A "bizalmi körön" kívül esnek az internetes barátságok, a "fészbúk" kapcsolatok, hiszen őket nem ismerjük közelről, de valahol, valamikor találkoztunk már, és nagyra értékeljük a tudásukat, képességeiket, és kölcsönösen figyelemmel kísérjük, még ha virtuálisan is, egymás életét.
"Összetett, támogató, emberi viszony"- mondja a barátságról a Wikipédia, és hihetetlenül találó a magyar közmondás, miszerint "Madarat tolláról, embert barátjáról".

 Gyerekkori barátságaink meghatározóak a személyiségfejlődésünk során, és bevésődnek mind a pozitív, mind a negatív minták, ill. hogy egyenrangú vagy alárendelt szerepben léteztünk-e a barátságban. Felnőtt életünk kapcsolódásai pedig valóban a közös értékrenden és érdeklődési körön  nyugszanak, amelyben egymás támogatása, inspirálása, erősítése jelentik a legfontosabb mérföldköveket.
Egy 25000 ember bevonásával végzett kanadai tanulmány bebizonyította, hogy aki legalább 5 emberrel ápol tartós barátságot, azok az emberek mentálisan sokkal egészségesebbek, kalandvágyóbbak, motiváltabbak, és jóval könnyebben kezelik a stresszes helyzeteket!
Szóval kedves olvasó, szakíts időt a baráti beszélgetésekre, mert felérnek egy terápiával!!
Pápai Ildikó
életvezetési tréner